Kelet Magyarország 2000.11.28.
Végzetes gyógyszerfogyasztás
Hallom a rádióban, hogy mostanában tárgyalták a parlamentben a 2001. Évi gyógyszerköltségvetést, és persze megint nincs elég pénz a támogatáshoz. Hallom az érveket is, pro és kontra. „Uraim és hölgyeim” nem kellene végre észrevenni, hogy a gyógyszertámogatásra fordított pénz egy feneketlen zsák, és még a nagyon gazdag államok sem engedhetik meg maguknak, hogy egyre többet fordítsanak rá. Mi pedig ugyebár nem tartozunk a leggazdagabbakhoz, legfeljebb vágyálmainkban.
Tisztán kellene látni két alapvető tényt: az egyik, a gyógyszeripar a földön az egyik legnagyobb profitot hozó ágazat, a másik, hogy a végtelen ördögi kör megszakítására csak akkor kerülhet sor, a magyar lakosság egészségi állapota csak akkor javulhat, ha összefog az orvostársadalom és a lakosság, valamint a végrehajtó hatalom minden eleme, a végtelen és a végzetes gyógyszerfogyasztás ellen. Az alapvető jelszó ne az legyen, hogy még több gyógyszer, még több támogatással, hanem, hogy jöjjön szemléletváltás a gyógyításban. A szemléletváltás kötelező elsősorban a magyar orvosi kanál, másodsorban lakosságnál. Értsük meg végre, hogy a betegség nem egyenlő a gyógyszerek használatával, hanem elsősorban életmódváltással és aztán (esetleg) kisegítőként a gyógyszerszedéssel.
Azt kell megértetni minden beteggel, hogy addig kezelhetetlen a legtöbb krónikus, vagy akut betegség, amíg életmódjában nem hajt végre gyökeres változtatást. A magas vérnyomású, a gerinc-, a cukor-, a szívbetegségben szenvedő, az elhízott az alkoholizáló, a dohányzó stb. beteg szervezetét a rengeteg mellékhatással rendelkező gyógyszer még tovább terheli. Orvosnak és betegnek egyaránt fel kell fognia, hogy a gyógyszerek legnagyobb százaléka igen sok káros mellékhatással rendelkezik, arról nem is beszélve, hogy hosszú távon alig akad olyan, amely nagy kockázat nélkül szedhető. A legjobb esetben is a szervezet hozzászokik, és akkor hatástalanná válik.
Vannak hatalmas gyógyszercsoportok, amelyek között rengeteg azonos hatású van és amelyek a gyógyításban szükségtelenek. A gyógyítás szabadsága nem mehet át a gyógyítás szabadosságába, anarchiájába! Fel kell ismernünk, hogy a gyógyszergyártók, a gyógyítók és a gyógyulásra várók érdekei már régen nem azonosak, a „gyógyszererdő” csak a gyártók érdeke.
Szerintem nem a gyógyszertámogatásokra kellene évről évre többet fordítani, hanem az orvosok szemléletének megváltoztatására (továbbképzésekre, tapasztalatcserékre, stb.) és főleg a lakosság életszemléletének megváltoztatására (étkezés, sport stb.)
Dr. Nagy Major Gábor
Seb. És Traumat. Főorvos
|