Dr. Joel D. Wallach előadása 
Dr. Wallach egy igen népszerű orvos Amerikában,
 akit 1991-ben Nobel-díjra jelöltek. 
(Egy moszkvai előadás szövege lett felvéve, a
 fordító megőrizte az előadó sajátos szóhasználatát.) 
Nagy örömömre szolgál, hogy találkozhattam Önökkel.
 Én egy farmon nőttem fel, St. Louis nyugati részén. Az 50-es években elkezdtünk
 marhákat tenyészteni. Ha ismerik a marhatenyésztést, bizonyára tudják, hogy a
 profithoz vezető egyetlen út önállóan megtermelni a kukoricát, a szójababot és
 a szénát. A malomban megőrölték ezeket, és rengeteg vitamint és ásványt adtak
 hozzájuk, így készült a marhatáp. Hat hónap múlva a marhákat piacra lehetett
 vinni. Gondosan szelektáltuk őket, a legjobb egyedeket magunknak hagytuk. 
Az az érdekes, hogy miután ennyire gondosan,
 saját kezűleg készítettük a marhatápot, képzeljék el, sosem szedtük semmilyen
 ásványt és vitamint. Pedig fiatalok voltunk, és legalább 100 évig akartunk élni
 fájdalom és betegség nélkül. 
Ez nagyon izgatott engem, és egyszer megkérdeztem
 az apámtól: „Mondd apa, nekünk miért nem ugyanúgy csinálod az ennivalót, mint a
 teheneknek?” Apám nagyon bölcs gondolatot ajándékozott nekem, ő azt mondta:
 „Hallgass fiam, értékeld azt, hogy mindennap friss élelmiszerhez jutsz a
 farmról. Remélem érted.” Természetesen többet nem zaklattam őt, mert nem
 akartam, hogy ne kapjak ebédet vagy vacsorát. Később mezőgazdasági iskolába
 mentem, amelyet elvégezve tudományos fokozatot kaptam, és állattenyésztési,
 gabonatermesztési és földtani szakember lettem. 
Ezután két évre elutaztam Afrikába. Ott teljesült
 a gyermekkori álmom, együtt dolgozhattam Maur Parkinsonnal. Sokan emlékeznek rá
 a könyvei miatt, nagy ember. 
Két év múlva táviratot kaptam. A St. Louis-i
 állatkert állást ajánlott nekem. A Nemzeti Egészségügyi Intézet 78 millió dolláros
 támogatást nyújtott az állatkertnek, és szükségük volt egy állatorvosra, aki az
 állatkertben kimúlt állatokat boncolta volna. 
Én beleegyeztem, odamentem dolgozni, de
 természetesen nem csak ebben az állatkertben kellett boncolnom az állatokat,
 hanem a brookwaldsi, chicagói, New York-i, Los Angeles-i és más állatkertekben
 is. A környezetszennyezésre szuper érzékeny egyedeket kellett megfigyelnem,
 mert a 60-as években még senki sem volt tisztában az ökológiai problémákkal és
 katasztrófákkal. Szóval, a halál okainak feltárásához 17500 boncolást végeztem
 el, és a következő eredményre jutottam: “Minden állat és ember, amely
 természetes halált hal, a tápanyag hiánya miatt halt meg”. 
A kémiai és biokémiai elemzések eredményei
 pontosan arra mutattak, hogy a halál a helytelen táplálkozás eredményeként
 következik be, és ez annyira meglepett engem, hogy visszatértem a marhák
 táplálásához. 
75 tudományos cikket írtam, 8 tankönyvet más
 szerzőkkel együtt és egy könyvet önállóan. Ezt a könyvet 140 dollárért
 vásárolták orvostanhallgatók. 1700 újságban közölték a cikkeimet, felléptem
 tévéműsorokban és sok egyéb helyen. 
De akkor, a 60-as években aránylag kevesen
 voltak, akiket érdekeltek volna a munkáim a táplálkozásról. Mit tehettem?
 Kénytelen voltam visszaülni az iskolapadba, és orvosi képzettséget szerezni,
 ami lehetővé tette, hogy használjam azt a tudást, amit még az állatorvosi
 egyetemen szereztem. 
Bármilyen meglepő, de működött. 15 évig dolgoztam
 Arizonában, ahol közönséges orvosi praxisom volt. Ma szeretném megosztani
 Önökkel azokat az ismereteket és következtetéseket, amelyeket ez alatt a 10-12
 év alatt gyűjtöttem. És ha csak a 10%-át jegyzik meg annak, amit itt
 hallani fognak, elég sok kellemetlenséget és szenvedést, meg egy csomó pénzt
 fognak megtakarítani, és sok évvel meghosszabbítják az életüket. De
 ezeket az éveket nem kapják meg csak úgy, csak bizonyos erőfeszítések árán. 
Most a legfontosabbat szeretném elmondani. Az
 ember élettartamának genetikai potenciálja 120-140 év. 
Napjainkban mindössze öt olyan népcsoport van,
 amelyek képviselői 120-140 évig élnek. ezek keleten, Tibetben és Nyugat-Kínában
 élnek. Ezek a népcsoportok szerepeltek James Hilton „Az elveszett horizont”
 című könyvében, amelyet még 1964-ben írt. 
A könyv adatai szerint a legidősebb ember a kínai
 Li doktor volt, aki Tibetben született. Amikor betöltötte a 150. életévét, a
 császári kormánytól oklevelet kapott, amely bizonyította, hogy tényleg 150
 éves, 1677-ben született. Amikor betöltötte a 200. életévét, akkor egy másik
 oklevelet kapott. A dokumentumok azt bizonyítják, hogy 256 éves korában halt
 meg. Amikor 1933-ban meghalt, írtak róla New-York Times-ban és London
 Times-ban, ahol elég jó dokumentumokkal alátámasztották a leírtakat. Lehet,
 hogy mindössze 200 éves volt, nem 256 éves… 
Kelet-Pakisztanban élt egy népcsoport, akik
 bogazoknak nevezték magukat. Ők is híresek voltak a hosszú életükről, 120-140
 évig éltek. A volt Szovjetunióban grúzok, akik szeretik savanyú tejtermékeket,
 120 évig élnek. Az örmények, abháziak, azerbajdzsániak nagyon jól tartják
 magukat 120-140 évesen is. 
1973-ban, a National Geographic januári számában
 külön cikk jelent meg azokról az emberekről, akik 100-nál több évet éltek. A
 cikk bőségesen el volt látva illusztrációkkal, amelyekről annyira híres a lap.
 A sok fénykép közül három nagyon megmaradt az emlékezetemben. 
Az egyiken 136 éves nő volt. Fotelben ült, kubai
 szivart szívott és vodkát ivott, éppen valamilyen ünnepségen vett részt. Nagyon
 jól mulatott, nem volt ágyhoz kötve egy szociális otthonban, ahol ráadásul
 havonta 2000 dollárt kellene fizetnie az ellátásért. 136 évesen élvezte az
 életét. 
A másik fényképen két házaspár volt, akik éppen a
 100. és a 115. házassági évfordulójukat ünnepelték. 
A harmadik fényképen egy férfi volt, aki
 Örményország hegyvidékein teát szüretelt, munka közben egy kis rádiót
 hallgatott. Az anyakönyvi bejegyzések – születési dátuma, keresztelési dátuma,
 gyermekei születési dátumai – szerint ő volt akkor a legöregebb ember a Földön. 
A nyugati féltekén a hosszú életükről híres
 emberek az Andok indiánjai, akik Ecuadorban, illetve Peru dél-keleti részén
 élnek. A Titikaka-törzs legöregebb képviselői akár 120 évig is élnek. 
Guinness Rekordok könyvében szereplő, virginiai
 lakos Margaret Pitch, mint a legöregebb amerikai, 115 éves korban halt meg. Egy
 esés következtében hunyt el. Ki találja ki, mitől halt meg? Így van, a
 csontritkulástól. Ez a nő kalciumhiánytól halt meg. Nála nem volt
 szívelégtelenség, rák vagy cukorbetegség, de három héttel az esés után meghalt,
 mert a szervezetében nem volt elég kalcium. Érdekes, a lánya azt közölte, hogy
 a halála előtt Margaret Pitch nagyon kedvelte az édességet. Ez az ismert
 Pikebetegség, majd beszélünk róla. 
Általában, ha nagyon hódolunk
 csokoládénak, és más édességnek, az azt jelenti, hogy a szervezetünkben króm-
 és vanádiumhiány van. 
A nigériai Baue törzs főnöke 126 évesen halt meg.
 Temetésén az egyik felesége azzal dicsekedett, hogy a férjének halálakor az
 összes foga megvolt, ami azt jelenti, hogy a belső szervei is kellőképpen
 ellátták a funkcióikat. 
Szíriában 1933. júliusában egy férfi 133 éves
 korában hunyt el. Nem azért került a Guinness Rekordok könyvébe, mert 133 évet
 élt, és nem azért, mert 80 éves koráig négyszer megnősült, hanem azért, mert 80
 éves kora után még 9 gyermeket nemzett. Ha megszámoljuk, hogy minden gyermek 9
 hónapig az anya hasában fejlődik, legalább 1 évig szopik, és még egy év van a
 gyermekek között, akkor kijön az, hogy ez az ember 100 éves kora után is apa
 lett. Ezért került bele a Rekordok könyvébe. 
Úgyhogy ne búsuljanak uraim, van még remény! 
Most pedig következzék egy kis tudomány: Arizonában
 1993. novemberében érdekes kísérletet végeztek. Három fiatal pár három évig
 teljes elszigeteltségbe vonult. Egészséges táplálékon éltek, amelyet saját
 maguknak megtermesztették, tiszta levegőt szívtak, és tisztított vizet ittak. 
Három év múltán a Kaliforniai egyetem
 gerontológusai megvizsgálták őket. Minden adat, mint a vérvizsgálat eredménye,
 és egyéb élettanilag fontos mutatók, belekerültek számítógépbe, amely a
 következő prognózist számította ki: ha tovább is így élnek, akkor 165 évig
 élhetnek. Ez ismét bizonyítja, hogy 120-140 éves életkor teljesen reális. 
Napjainkban az amerikaiak átlagéletkora
 75,5 év, az orvosoké pedig 58 év. Ha igényt tartanak a statisztikai 20
 évre, ne menjenek orvosnak. 
Van két alapvető dolog, amihez ragaszkodnunk
 kell, ha hosszú életűek közé akarunk sorolni magunkat. Ha 120-140 évig
 akarnak élni, akkor: 
Először is, kerüljék a veszélyeket,
 például, ne lépjenek taposó aknára. Kerülni kell tehát az értelmetlen és
 szükségtelen veszélyeket. Ha orosz rulettet játszunk, dohányzunk,
 iszunk, csúcsforgalomban rohangálunk az út közepén, akkor nem hiszem, hogy
 megéljük a 120. életévünket. Ez humorosan hangzik, de képzeljék el, hogy évente
 emberek ezrei halnak meg, mert hasonló hülyeségeket művelnek. Én azt szeretném,
 hogy lehetőség szerint védjék meg magukat. Ha van lehetőségük megelőzni
 valamilyen betegséget, különösen gyógyíthatatlan betegséget, akkor ezt a
 lehetőséget meg kell ragadni. 
Másodszor, csak azt kell tenni, ami
 hasznos. Szükségünk van 90 táplálék-kiegészítőre, ebből 60 ásvány, 16 vitamin,
 12 alapvető aminosav és 3 alapvető zsírsav. Összesen 90 kiegészítő a
 mindennapi étrendünkhöz, amelyek hiánya különböző betegségeket okozhat. Erről
 mostanában újságok cikkeznek, a rádióban, a tévében beszélnek róla. Mindenki
 tud erről, mert az embereket érdekli az egészség, a hosszú életkor, a táplálék
 kiegészítők, és az orvosok is állandóan erről beszélnek nekünk. De nem azért,
 mert ezt követeli meg tőlük az orvosi munkájuk. Azt ne gondolják, hogy az
 orvosok kérik az újságírókat, hogy erről cikkezzenek! Nem, ez azért van, mert
 az ilyenfajta információ növeli az újság eladhatóságát. 
A kedvenc cikkem a Time-ban jelent meg 1992.
 április 6-án. Ha nem olvasták, nagyon ajánlom megszerezni valamelyik könyvtárban,
 készíteni róla néhány másolatot, és kiragasztani a fürdőszobaajtóra, a hűtő
 ajtajára. Ez egy átfogó cikk, amelyben az áll, hogy a vitaminok képesek
 leküzdeni a rákot, a szív- és érbetegségeket, az öregedés pusztító hatását. A
 cikk összesen hat oldalán csak egy negatív gondolat szerepel, ez egy orvos
 gondolata, akinek a cikk szerzője tette fel a kérdést: „Mit gondol a
 vitaminokról és ásványokról, mint az étrendünk kiegészítőiről?” 
Mit válaszolt az orvos? „A vitaminok szedése nem
 hoz hasznot” – véli Viktor Hubbin, egy New York-i orvosi egyetem professzora.
 „Minden vitamin, mint táplálék kiegészítő, a vizeletünket teszi drágábbá”. 
Ha megpróbáljuk emberi nyelvre lefordítani ezt a
 kijelentést, az jön ki, hogy dollárokat pisilünk, ha vitaminokat és ásványokat
 szedünk, vagyis hiába költjük a pénzünket vitaminokra és ásványokra. Ezt akarta
 mondani. 
Ha ez nyomtatásba került, akkor biztos van benne
 valami. De kötelességem elmondani Önöknek, miután 14500 állati és 3000 emberi
 boncolást végeztem a világ különböző pontjain, és mindig egészséges akartam
 lenni, egészséges gyermekeket, unokákat és dédunokákat akarok, az én véleményem
 az, hogy ha nem fektetünk be magunknak vitaminokba és ásványokba, akkor az
 orvosok jólétébe fektetünk be. Szilárdan hiszem, hogy pont mi segítjük elő az
 orvosok jólétét. 
Az 1776. és a második világháború közötti
 időszakban az amerikai kormány kb. 8,5 millió dollárt költött az egészségügyre
 és orvosi kutatásokra. Most erre 1,2 milliárd dollárt költenek évente, és ez
 nem is elég, mert mindenki ingyenes orvosi ellátást akar. 
Én azt mondom, hogy ha a mezőgazdaságban
 bevezetnénk az emberi típusú orvosi rendszert, akkor fél kiló hús 275 dollárba
 kerülne. De ha a mezőgazdasági rendszert alkalmazzuk az emberek egészségügyi
 ellátására, akkor egy öttagú család egészségbiztosítása 10 dollár lesz havonta.
 Lehet választani. 
Az a szilárd meggyőződésem, hogyha gazdaggá
 tesszük az orvosokat a biztosítás és az állami támogatások formájában, akkor ők
 is tartoznak nekünk valamivel. Kötelesek legalább megküldeni nekünk az
 információt a legújabb orvosi kutatások eredményeiről. 
Valaki az itt lévők közül kapott valaha is ilyen
 információt az orvosától? Nem. Érdekes, nem? De nekem nagy mennyiségű
 információ van a tarsolyomban. Szeretném megosztani ezt Önökkel. 
Első. A gyomorfekély. Bizonyára
 hallották már, hogy a gyomorfekélyt a stressz váltja ki. Az állatorvosok már 50
 éve tudják, hogy a sertéseknél a gyomorfekélyt egy baktérium okozza. Mi nem
 engedhetjük meg magunknak a drága műtétet a sertés gyomrán, de ha megengedhetnénk,
 akkor a flekkenünk 275 dollárba kerülne. 
Létezik egy bizmar nevű ásványi
 anyag, amelynek a segítségével a gyomorfekély a sertéseknél műtét nélkül is
 gyógyítható. Ezt meg is tettük a bizmar, egyéb ásványok és tetraciklin
 segítségével. 
Az egészségügyi intézetek csak 1994. februárjában
 közölték, hogy a gyomorfekély nem a stressz következménye, hanem baktérium
 okozza, és gyógyítható. Pedig a kutatók általában így nyilatkoznak:
 „…reménykeltő eredményeket mutat, amelyek jótékony hatással lehetnek…” Itt
 pedig kertelés nélkül nyilatkoznak, hogy a gyomorfekély „gyógyítható”. Azt
 írják: „a gyomorfekély a bizmart és a tetraciklint kombináló új módszer
 segítségével gyógyítható”. Aki nem tudja, mi a bizmar, menjen el egy
 gyógyszertárba és 2 dollárért vegyen meg egy üveg rózsaszínű folyadékot. Az a
 neve, hogy peptobizmar. Naponta egy teáskanállal a gyomorfekély gyógyítható.
 Lehet 5 dollárért meggyógyulni, vagy műtőbe vonulni. Választhatnak. 
Nos, melyik a második leggyakoribb halálos
 betegség az amerikaiak között? Így van, egy szörnyű betegség, rák a
 neve.  
1993. szeptemberében a Bostoni onkológiai
 intézetben kijelentették, hogy egy rákellenes diétát dolgoztak ki. A kutatások
 Kínában folytak, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a kínai Hinaj tartományban
 regisztrálták a legmagasabb megbetegedési szintet. 
Öt éven át 29000 embert vizsgáltak. A betegek
 kétszer akkora adag vitamint és ásványi anyagot kaptak, mint amennyit az
 amerikaiak esetében javasoltak. Vagyis ha a javasolt napi C-vitamin mennyiség 60 mg, akkor a betegek 120 mg-ot kaptak. 
Alan Paul,
 egy ismert amerikai orvos, azt mondta, hogy ha el akarjuk kerülni a rákos
 megbetegedéseket, akkor naponta 10000 mg C-vitamint kell szednünk. 
Az lett az eredmény, hogy azok az orvosok, akik
 hevesen vitatkoztak Alan Paullal, már itt hagyták ezt az árnyékvilágot
 (nyugodjanak békében), ő pedig él és virul. Alan Paul most 94 éves, naponta 14
 órát dolgozik, hetente 7 napot, egy farmon él Kaliforniában, San Francisco-i
 egyetemen tanít. 
Csak rajtunk múlik, hogy a rég elhunyt orvosok
 tanácsait fogadjuk meg, vagy dr. Paul véleményét támogatjuk. Szóval, teljesen normális dolog, ha dupla
 adag C-vitamint és A-vitamint szedünk, semmi baj nem lesz belőle. Ezenkívül
 szükség van még cink, riboflavin, molibdén, stb. bevitelére is. 
Van még egy különösen hasznos anyagcsoport: az Evitamin, a béta-karotin és a szelén.
 Abban a betegcsoportban, ahol a betegek 5 éven keresztül E-vitamint,
 béta-karotint és szelént kaptak, a halálozás 9%-kal csökkent, vagyis minden 100
 halálra ítélt betegből 9 ember túlélte. A Hinaj tartományban leggyakoribb
 betegségek, a gyomor és a nyelőcsőrák esetében 21%-uk élte túl. Ebben az
 esetben az orvosnak kellene átadnia ezt az információt. Ha már nem akart
 felelősséget vállalni, legalább lehetővé tehette volna a választást. 
Ezek miatt én egyszerűen nevetségesnek tartom a
 páciensekhez való hozzáállásukat. Másfelől, ez is egy újabb bizonyítéka az
 orvosok közönyének. 
Megyünk tovább. Ízületgyulladás.
 1993. szeptemberétől a Harvard és Bostoni Egyetem egészségügyi kutatóintézeteinek
 kórházaiban csirkeproteinnel kezelték azokat a betegeket, akiknek
 ízületgyulladás következtében meg voltak dagadva az ízületeik. Olyan betegeket
 választottak ki, akiknek az állapotát gyógyszeres kezeléssel nem sikerült
 javítani. Ők aszpirin-, mezotrixid-, prednizolon-, kortizon-injekciókat, és
 különböző fizikoterápiás kezeléseket kaptak. Egyetlen lehetőségük maradt, a
 műtéti ízületcsere. 
Ekkor azt mondtam: „Figyeljetek, ezek az emberek
 már annyit szenvedtek, hogy esetleg hajlandóak lennének még 90 napig szenvedni,
 én meg egy kísérletet elvégeznék.” A kísérletre 29 beteg volt hajlandó. Ezek az
 emberek, akiken az orvosok már semmilyen egyéb módon nem tudtak segíteni, a
 következő kezelést kapták: minden reggel
 egy púpos kanál aprított csirkeporc, narancslében elkeverve. 10 nap után
 minden fájdalom és gyulladás elmúlt, 30 nap múlva a betegek már megengedhették
 maguknak az ízületeik óvatos használatát, három hónap elteltével teljesen
 helyreálltak az ízületek funkciói. 
Most pedig megnevettetem Önöket. 
A nevetséges momentum az, hogy a Harvard
 kórházában kísérletet végző orvos kijelentette, hogy a csirkeporc gyógyszer. Ha
 képes meggyógyítani a betegséget, akkor gyógyszernek minősül, amit receptre
 kell felírni. Rögtön láttuk, ahogy pörög és számol az agya: „… 300 dollár egy
 kapszula, összesen 25 beteg…”. 
De ha nem akarunk ezzel vesződni, elég bemenni a
 gyógyszertárba és megvenni egy noxigelon nevű szert. A nők nagyon
 jól ismerik ezt, a haj és a köröm erősítésére használják. A fő összetevője a
 marhaporc, amely jól fogja majd erősíteni az Önök porcait és csontjait. Ha
 naponta bevesznek fél teáskanállal, narancslében keverve, ráadásul
 kolloidásványokat is szednek, minden 100 fontra 1 unciát számolva, akkor ha a
 következő alkalommal idejövök, majd felszaladnak a színpadra, és össze-vissza
 csókolgatnak és ölelgetnek, ha egyáltalán eszükbe jut még az ízületgyulladás. 
Hallott már valaki az Alzheimer-kórról? Most
 mindenki tud róla, pedig amikor én kisfiú voltam, ez a betegség egyszerűen nem
 létezett. Most viszont az egyik legelterjedtebb betegség, amely minden második,
 70 év fölötti embert megtámad. Ijesztő adat. Hogy lehet megállapítani ezt a
 betegséget korai stádiumában az állatoknál, és hogy lehet meggyógyítani? El
 tudják képzelni, mekkora veszteség érne egy farmert, ha az anyakoca
 elfelejtené, miért is ment oda az etetőhöz? 
Emiatt az állatorvosok már 50 évvel ezelőtt
 elkezdték vizsgálni a betegséget, és igyekeztek meggyógyítani azt.
 Megpróbáltunk nagy adag E-vitaminnal eredményt elérni. A háziorvosuknak illett
 volna küldeni egy levelet 1992. júliusában, amikor a Kaliforniai Egyetem San
 Diegói orvosi tanszéke közzé tette, hogy az E-vitamin lassítja a
 memóriavesztést Alzheimer-kór esetében. És csak 50 évvel maradtak le az
 állatorvosokkal szemben. 
Éppen ezért talán biztonságosabb lenne
 állatorvoshoz fordulni. Aztán mondják, kinek volt már szerencséje a vesekőhöz?
 Igen, látok néhány kezet. 
Az orvos mitől tiltotta el legelőször az
 étrendben? Kalciumtól. Semmi tejtermék, semmi leves, semmi étel, amiben kalcium
 van. Szentül hittek abban, hogy a vesekő az ételben található kalciumból
 képződik. 
Valójában
 a vesekő a saját csontjainkból képződik. Amikor kalciumhiány van, akkor
 jelennek meg a vesekövek. Már ezer éve tudják az emberek, hogy a háziállatoknál
 a vesekő megelőzéséhez több kalciumot, magnéziumot és bórt kell adni nekik. De
 a marhák, birkák és kecskék anatómiája olyan, hogy ha megjelennek náluk a
 vesekövek, akkor egyszerűen kimúlnak. Ha az emberben jelenik meg a vesekő,
 akkor csak sajnálja, hogy nem tud meghalni, akkora fájdalmat érez. 
Mi tudjuk, hogy kell megelőzni ezt a betegséget.
 Még 1993-ban kellett volna levelet kapniuk a háziorvostól, amelyben az áll,
 hogy a kalcium csökkenti a vesekő megjelenésének kockázatát. Több mint 40000
 pácienst vizsgáltak, akiket öt kategóriába soroltak. Abban a csoportban, ahol a
 legnagyobb volt a kalciumadag, senkinek sem volt veseköve. 
Emlékeznek, mondtam Önöknek, hogy az
 orvosok 58 évet élnek, mi pedig 75-öt? Nos, egy csoport profi, akik megmondják
 nekünk, hogy kell élni, bizonygatják nekünk, hogy tilos a só, a koffein, a vaj,
 inkább a margarint kell ennünk, és nem csinálni semmiféle hülyeséget, 58 évesen
 meghalnak; eközben azok, akik 120-140 évig élnek, egy csésze teába beletesznek
 egy darabka sót is. Márpedig ők naponta 40 csészével is megisznak, vajjal
 főznek és 120 évig élnek.  
Akkor most kinek higgyünk? Azoknak, akik 120 évet
 élnek, vagy akik 58-at? Önökön áll a döntés. Bár vannak orvosok, akiket én
 nagyon is tisztelek. Köztük van a Stuart Cartred doktor, 38 éves háziorvos. 
Az aneurizma a szakterülete. Ez
 egy olyan betegség, amikor a szövet rugalmasságának elvesztése következtében
 gyenge artéria kitágul. 
1957-ben megtudtuk, hogy az aneurizma oka a
 szervezet rézhiánya. Akkor egy olyan projekten dolgoztunk, amelynek során 200
 ezer pulykát figyeltünk. Különleges tápot kaptak, amibe 90 különböző tápanyagot
 adagoltak. Az első 13 hétben az állománynak a fele elpusztult. Boncoláskor
 kiderült, hogy mindnek aneurizma volt a haláloka. Miután a farmerek
 megduplázták a réz mennyiségét, 500 ezer pulykát felneveltek úgy, hogy egy sem
 pusztult el aneurizma miatt. 
Ezt a kísérletet elvégeztük egerekkel,
 macskákkal, kutyákkal, marhákkal, sertésekkel, stb., és arra a következtetésre
 jutottunk, hogy ezt a betegséget a rézhiány okozza. 
A korai őszülés az első tünete
 annak, hogy rézhiány van kialakulóban. Ráadásul a bőr összeráncosodik, mert a
 szövetek rugalmassága csökken, karikás lesz a szemkörnyék, barázdált lesz az arc,
 olyan lesz az ember, mint egy aszalt szilva. 
Aztán, van olyan probléma is, mint a visszér.
 Ennek az oka az, hogy csökken a szövetek rugalmassága, az egész test
 petyhüdt lesz, lóg a has, az arc, a mell, rohanunk a plasztikai sebészhez.
 Pedig olcsóbb, praktikusabb és biztonságosabb kolloid-ásványokat szedni. Most
 pedig egy másik orvost mutatok be Önöknek: Martin Cartert. 57 éves korában
 meghalt. A Harvardon szerezte meg az orvosi diplomát, a Yale-en pedig doktori
 címet kapott. Boncoláskor aorta-aneurizmát állapítottak meg
 nála. Az orvos rézhiánytól halt meg. Neki is olcsó volt a vizelete. 
Egy másik példa. Egy elég híres jogász
 Detroitból, Helen Joyce Walter 44 évesen halt meg. Az egyik legdivatosabb
 sportklubot látogatta, tudják, mostanában a nők acélkemény csontokat akarnak
 kicsi ráfordítással. Ő is aneurizmában halt meg. Boncolásakor a tünetek
 egyfajta bénulásra, vagy bevérzésre emlékeztettek. Ennek is a rézhiány volt
 az oka. Neki sem volt drága a vizelete. 
Hallott már valaki Stuart Burkerről? Ő öt nagy visszhangot
 kiváltó könyvnek a szerzője. A könyvek egészségről, diétáról, táplálkozásról
 szólnak. Az orvosi diplomát az egyik legjobb bostoni egyetemen szerezte meg. A
 könyvekben a fogyás diétájáról van szó. Húszéveseknek írta a könyveit, ő pedig
 40 évesen meghalt. 
Szeretnék a példáját és a diétáját
 követni? Negyvenévesen halt meg, kardioamepátiában, amelynek oka a
 szelénhiány. A farmerek egyszerűen bemennek a tápszerboltba és megveszik a
 szelént injekcióban vagy tablettában az állataiknak, hogy megelőzzék ezt a
 betegséget. 
Dr. Stuart Burker, aki öt könyvet írt a
 táplálkozásról, 40 évesen halt meg szelénhiányban. Neki sem volt túl drága a
 vizelete. Higgyék el, a kardioamepátiát meg lehet előzni pusztán napi 10
 centért, és ha ezt nem teszik meg, akkor tiszta bolondok. Másképp nem is tudom
 kifejezni magam, ha nem hajlandóak napi 10 centet szelénre költeni, hogy
 megmentsék a tulajdon életüket. 
Gale Clark 47 évesen főkardiológus volt Saint
 Louisban. Találják ki, miben halt meg? Kardiomiopatikus rohamban. Biztosan
 látták már, ahogy a tehenek, akik sok kalciumot veszítenek a tejjel,
 kavicsokat, csontokat, mindenféle idegen anyagot rágcsálnak. Jó farmer ilyenkor
 gondoskodik arról, hogy a táp több ásványt tartalmazzon, mert különben megeszik
 az istállót is. 
Embereknél is gyakran látni az ilyesmit. Mint
 tudjuk, a kismamák állandóan valamit kívánnak, folyton bökdösik a férjüket:
 „Hé! Kelj fel, hozz nekem fagylaltot savanyú uborkával!” Ez azért van, mert a
 fejlődő magzat elveszi a szervezetéből a szükséges ásványokat. Egy kis tanács:
 Vizsgálják meg a kezüket és az arcukat. Ha rózsaszínű foltokat látnak, akkor ez
 a szelénhiány korai tünete. Ha találtak ilyet, akkor 6 hónapig szedjenek
 kolloid formájú szelént. Mind el fog tűnni. Fél év alatt ezt a folyamatot meg
 lehet fordítani. Ha ugyanis a foltok kívülről eltűnnek, eltűnnek belül is, a
 belső szervekről, az agyról, a szívről, a májról, a veséről. 
Kinek van alacsony vércukorszintje? Jó,
 kb. a 10%- nak. Biztosan láttak már hiperaktív gyerekeket, akik rávetik magukat
 cukorra. A króm és a vanádium hiánya alacsony vércukorszinthez vezet. És ha ezt
 figyelmen kívül hagyjuk, akkor fejlődik ki a mindenki által ismert betegség, a cukorbetegség.
  
Ami az ónhiányt illeti, az olyan elterjedt
 tünetben mutatkozik, mint a kopaszság a férfiaknál. Amint
 látom, a jelenlévők közül sokaknak szemmel látható ónhiánya van. És ha nem
 szüntetjük meg ezt a hiányt minél hamarabb, süketség is fejlődhet ki. 
Következik a bórhiány. A nőknek
 a bórt ismerniük és tisztelniük kell. Segíti a kalcium megtartását a csontokban,
 véd a csontritkulástól. Elősegíti az ösztrogén, férfiaknál a tesztoszteron
 termelését. Ha nem veszünk magunkhoz elegendő mennyiségű bórt, akkor drága
 hölgyeim, nagyon meg fogják szenvedni a változó kort. A férfiaknál még
 rosszabb. Korai impotencia fenyegeti őket. 
A cinkhiány első tünete, amikor
 elveszítjük a szaglásunkat és ízlelőképességünket. Amikor nem ízlik az ebéd,
 amit a felesége főzött, és panaszkodik, hogy semmi ízt nem érez. „Én egész nap
 a konyhában toporogtam, hogy finom ebédet főzzek neked, te pedig meg sem
 dicséred!” „Érdekes, én bementem a konyhába, de semmi illatot nem éreztem”. Ez
 a cinkhiány. Az állatkísérletek bebizonyították, hogy van kb. 7 ásvány, amely
 kétszeresére hosszabbítja meg az életüket. Emlékeznek, hogy mondtam, hogy az
 embernek 90 tápanyagra van szüksége: 60 ásványra, 16 vitaminra, 12
 aminosavra és 3 zsírsavra.  
Nagyon szerencsések vagyunk, mert a növények
 képesek megtermelni nekünk a szükséges aminosavat, vitamint és zsírsavat.
 Nekünk csak az kell, hogy naponta 15- 20 növényi összetevőt iktassuk be az
 étrendünkbe helyes kombinációban, és megkapjunk minden szükséges tápanyagot.
 Elvileg ez lehetséges, de az amerikaiak többsége mégsem teszi ezt. Az átlagos
 amerikai úgy véli, hogy ha egy kis chips formájú krumplit evett, akkor
 teljesítette a napi zöldségadagot. Attól függetlenül, hogy elvileg lehetséges
 lenne megkapnunk a szükséges mennyiségű vitamint, aminosavat és zsírsavat a
 szükséges arányban a napi diétánkban, gyakorlatilag kevesen teszik ezt. Ezért,
 ha Önöknek is drága az életük, mint nekem a sajátom, az unokáim és dédunokáim
 élete, akkor Önök is maguk gondoskodjanak arról, hogy biztosítsák a szükséges
 mennyiségű tápanyagot, mert garantálom, ha nem teszik ezt meg, akkor nem fognak
 120 évig élni. 
Egy másik történet, az ásványok. Ez
 egy tragikus történet, mert a növények már nem tartalmaznak ásványokat
 semmilyen formában. Ezek már hiányoznak a talajból, így nincsenek meg a
 növényekben sem. 
Készítettem egy másolatot az Egyesült Államok
 Szenátusi üléséről. 74. kongresszus, második ülés, 2.64. dokumentum. Az áll
 benne, hogy az ásványtartalom a farmjaink talajában teljesen lecsökkent, ezért
 a learatott termés, akár gabona, akár zöldség, akár gyümölcs, nem tartalmaz
 ásványokat. Az emberek, akik ezekkel az élelmiszerekkel táplálkoznak,
 megbetegszenek az ásványok hiánya miatt. Az egyetlen módszer ennek a
 megelőzésére és gyógyítására a táplálék-kiegészítők alkalmazása. Ez áll a
 dokumentumban, amelyet 1936-ban írták alá a Kongresszusban. 
Azóta jobbra fordult a dolog? Nem, nem lett jobb.
 Sajnos, még rosszabb is lett a helyzet. Ennek az az oka, hogy a farmerek
 nátriummal, foszforral és káliummal javítják a talajt. Három komponenssel
 különböző kombinációban, és senki sem kényszerítheti rá a farmert, hogy még 60
 elemet adagoljon a földbe, mert attól nem függ a termés mennyisége. Ezért
 minden egyes termés kivonja a földből az összes lehetséges ásványt. És ha a 60
 helyett csak 3 ásványt pótolunk vissza, akkor a dolog úgy néz ki, mint amikor
 havonta 3 dollárt teszünk a számlánkra, de 60-at veszünk ki. El tudják
 képzelni, mi lesz a számlánkkal. Megszűnik. 
Elmondom Önöknek, hogy az egészségünk is
 a katasztrófa szélén van, mert a talajban már nincsenek ásványok, és emiatt mi
 együtt és külön-külön teljes felelősséget viselünk az egészségünkért, a tudatos
 kiegészítő ásványpótlásért.  
Gyakran megkérdeznek: „És 1000 évvel ezelőtt mit
 csináltak az emberek, amikor nem is voltak műtrágyák, pedig sokan éltek hosszú
 életet. Mit gondolsz az egyiptomiakról, indiaiakról, kínaiakról?” 
Ők hatalmas folyók mentén éltek: Nílus, Gangesz,
 Sárga folyó, amelyek évente megáradtak, és mindent elárasztottak. Találják ki,
 mi történt ilyenkor? A víz iszapot és hegyi homokot hozott ezermérföldnyi
 távolságra. És az emberek imádkoztak minden istenhez, és köszönték az áradást.
 Mi azért imádkozunk, hogy ne legyen áradás. Pedig az áradás gazdagítja a talajt
 termékeny iszappal és ásványokkal, ezzel gazdagítja a learatott termést is. 
Filipposz király, Nagy Sándor apja feleségül vett
 egy 12 éves lányt, Kleopátrát, Egyiptom hercegnőjét. A lány egyáltalán nem
 hasonlított a méregdrága ruhában és sminkben járó Elizabeth Taylorra. Lapos
 mellű, soványka teremtés volt. Miért vette mégis feleségül a király? Azért,
 mert Egyiptomban volt a legjobb a gabona. Mindenki tudta ezt, márpedig a makedón
 hadsereg éppen az egész világot készült meghódítani. Szükség volt a legjobb
 minőségű élelmiszerre a katonáknak, hogy 20 órás menet után tudjanak 6 órát
 küzdeni és győzni. Ha kimerült talajon termesztett gabonával táplálkoztak
 volna, akkor 20 perc után már azt kiabálták volna: „Édesanyám, vigyél haza”.
 Filipposz tudta, hogy Egyiptom az a hely, ahonnan a legjobb gabonát lehet
 szerezni. Az áradások ellátták a talajt kitűnő ásványokkal. Minden,
 művészetekben és technológiákban fejlett kultúra ilyen helyről származik. Az
 ilyen helyen élő emberek a legjobb szellemi potenciállal rendelkeztek, mert az
 étrendjük ásványokban gazdag volt. 
Most pedig a következőt teszem. 
Példának veszek néhány ásványt, hogy elképzelésük
 legyen, miért annyira fontosak. Csak egy párat említek meg, de az összes
 ásványra igaz ez. Legelőször tekintsük a legelterjedtebb ásványt, a kalciumot.
 Mindenki ismeri. 
A kalciumhiány az oka megközelítőleg 147
 különböző betegségnek.  
Néha a betegségnek emberi neve van. Ilyen például
 a Bell’s Palsy, amikor az arc egyik fele eltorzul. Ez még nem
 bénulás, csak az arcideg parézise. A kalcium hiánya okozza. 
Csontritkulás: ez a betegség a
 10. helyet foglalja el a felnőtt lakosság elhalálozási okainak körében. Ez egy
 nagyon költséges betegség. A csípőprotézis műtétje 35000 dollárba kerül, de ha
 ne adj Isten, két protézisre van szükség, akkor 70000 dollárba. Ha
 biztosításunk van, akkor szerencsések vagyunk, mert akkor ingyen megcsinálják. 
A virginiai Mrs. Pitch, aki 115 éves korban halt
 meg, ha emlékeznek, az esés utáni következményekbe halt bele. Amennyire én
 tudom, az állatoknál nincs csontritkulás. Például, van egy 100 tehénből álló
 csordája, és idén nem született borjú, amelynek az eladásából fedezni lehetne
 költségeket. Pedig ki kell fizetni a takarmányt, az állatorvost, karban kell
 tartani a farmot és a legelőt, javítani a kerítést, stb. Felhívja az
 állatorvost: „Mi történt? Nem kellene túladni ezeken a teheneken?” Az
 állatorvos eljön, megvizsgálja a teheneket, és azt mondja, hogy a tehenekkel
 nincs semmi baj. Majd megvizsgálja a bikát és kijelenti: „Itt a probléma,
 bikának csontritkulása van, és ilyen csípőízületekkel nehéz a dolga a
 tehenekkel”. Ahhoz, hogy megelőzzük ezt a betegséget, a borjúnak mindössze napi
 10 cent értékű kalciumot kell adni, és sosem lesz csontritkulása. 
A fogágy- és ínygyulladás megelőzése érdekében a
 fogorvosok szerint javasolt minden étkezés után fogat mosni és fogselymet
 használni. Állatorvosként állatok százezreivel találkoztam, egerekkel,
 patkányokkal, nyulakkal, kutyákkal, birkákkal, disznókkal, lovakkal,
 oroszlánokkal, tigrisekkel és medvékkel. Ők nem szenvednek ínybetegségekben, de
 nem használtak fogselymet sem. Igaz, a leheletük nem éppen virágillatú, de az
 ínyeik egészségesek. Annak az oka, hogy az állatoknál nincs fogínysorvadás,
 ugyanaz: nincs kalciumhiányuk. 
Menjünk tovább, vegyük az ízületgyulladás
 problémáját. Emlékeznek, már szóba került a csirkeporc és a zselatin. Az
 ízületgyulladást 85%-ban az ízület csontvégeinek ritkulása okozza. Létezik
 közönséges ízületgyulladás (artritisz), oszteoartritisz, lumbágó, reuma, és
 mind a csontritkulás következménye. 
Tovább, magas vérnyomás. Az
 első, amit javasol az orvos: csökkenteni a sót az étrendünkben. Ezt mindenki
 tudja, mert nagyon régóta ezt sulykolják belénk. De jussanak eszünkbe a
 tehenek. Az első, amit a farmer a takarmányba tesz: egy darab só. 
Egyetlen farmer sem lesz versenyképes, ha nem ad
 sót a jószágának. Egyszerűen belehal az állatorvos számláinak látványába, meg
 fog őrülni. Nekünk pedig azt javasolják, hogy a só nem szükséges, sőt ártalmas,
 hogy elég az a sómennyiség, ami benne van a kenyérben, a salátában. 
Ne higgyék el. Képzeljék el, hogy egy orvos, aki
 58 évet él, azt mondja: „Ne egyenek sót, ne egyenek vajat”, azok pedig, akik
 120 évet élnek a sót is, a vajat is fogyasztottak. 
Próbáljanak választani! 
Kialakítottam egy 5000 fős kísérleti csoportot,
 akik magas vérnyomásban szenvedtek, és naponta dupla adag kalciumot adtam
 nekik. Néhány hét múlva abbahagytam a kísérletet, mert az alanyok 65%-ánál
 rendbejött a vérnyomás, csak a megduplázott kalciumadagtól. Amikor ezek a
 páciensek megjelentek a kezelőorvosuknál, az orvos felkiáltott: „Ó! Milyen jó a
 vérnyomása, mit szedett?” Kísérleten vettem részt, dupla adag kalciumot kaptam”
 – válaszolta a páciens. 
A következő probléma az izomgörcs. Éjszaka
 felébred, és nem tudja megmozdítani a lábát. Mindannyian tapasztaltuk ezt. Ez
 általában a kalciumhiány jele. 
Következik a posztmenstruációs szindróma,
 lelkifizikai állapot, amelyet hisztérikoektómiának szoktunk nevezni. A
 San Diego-i Kaliforniai Egyetemen a napi kalciumadag megduplázását javasolták,
 és a lelki és fizikai tünetek 85%-a megszűnt. 
Az utolsó probléma, a derékfájás. Az
 amerikaiak 85%-a szenved derékfájásban, attól függetlenül, hogy számítógép
 előtt ülnek, teherautókat rakodnak, vagy buszt vezetnek. Ez egy nagy amerikai
 tragédia. Valójában a derékfájás a csigolya csontritkulása, függetlenül attól,
 hogy van probléma a porckoronggal, vagy nincs. Ha a porckorongnak nincs mibe
 kapaszkodnia, a csigolya elvékonyodik, elpusztul, különösen, ha még rézhiány is
 jelen van. 
Beszéljük még a cukorbetegségről. Ezt
 a problémát mindenki ismeri, az Egyesült Államokban ez a harmadik leghalálosabb
 betegség. Olyan szövődményekkel, mellékhatásokkal jár együtt, mint a vakság,
 veseelégtelenség, különböző fokú szív- és érproblémák. Ha cukorbetegsége van,
 akkor átlagosan kevesebbet fog élni, mint az, akinek nincs. 
1957-ben az állatorvosok megtudták, hogy a
 cukorbetegség megelőzhető és gyógyítható ásványok segítségével. Ez hivatalosan
 megjelent abban a szaklapban, amely a nemzeti orvostudományi intézményeket
 képviselte: „a cukorbetegség megelőzhető és gyógyítható króm és
 vanádium segítségével”.  
Csak a vanádium már magában is képes
 helyettesíteni az inzulint a felnőtt cukorbetegeknél, jelentette ki a Vancouveri
 Orvosi Egyetem és British Columbia-i Egyetem Orvostudományi Intézete.
 Természetesen nem tudják az inzulin adagolását azonnal megszüntetni. Sokuknak
 ehhez 4-6 hónapra van szükségük, vagyis ez egy fokozatos folyamat, mialatt
 állandóan megfelelő mennyiségű krómot és vanádiumot kell szedni. Saját
 szememmel láttam, milyen jól működik ez páciensek százainál. 
Nagyon jó lenne, ha sikerülne nekem
 meggyőzni Önöket, hogy az ásványokat külön szedni kell, nem érdemes várni, hogy
 azok élelmiszerrel bejutnak a szervezetünkbe. Különösen nem kell
 függeni attól, ami be van csomagolva dobozokba, zacskókba, üvegekbe. 
Háromféle ásványi anyag van, amelyekre külön
 figyelmet kell fordítanunk. 
1. típus: fém formájú ásványok. Ezeket
 általában kövekből nyerik ki. Felszívódásuk 8-12%. Ha elérjük a 25- 40 éves
 kort, a felszívódásuk 3-5%-ra csökken. 
Nagyon rossz, ha olyasmit szedünk, mint a
 kalciumlaktát, ami közönséges fém-ásvány. Tegyük fel, hogy 1000 mg-os
 tablettákban van. Akik naponta 2 tablettát szednek, sokan mondták: „Doktor úr,
 én nagyon sok kalciumot szedek. A rádióban hallottam egy adást az
 ízületgyulladásról, és naponta 2000 mg kalciumot szedtem, de az nem volt jó
 hatással az ízületgyulladásomra, sőt, rosszabbul lettem”. 
Kérdezem: „Pontosan milyen kalciumkészítményt
 szedett?” Válasz: „Kalcium-laktátot”. Hát itt van a hiba, mert ebből a
 mennyiségből csak 250 mg a fém-kalcium, a maradék 750 mg pedig laktóz és
 tejcukor. Ha figyelembe vesszük, hogy ebből csak 10%-ot tudunk hasznosítani, a
 250 mg-nak a 10%-a 25 mg. Vagyis ha két tablettát szedünk belőle, akkor az nem
 2000 mg kalcium, hanem csak 50 mg. Úgy néz ki, hogy a szükséges
 kalcium-mennyiség beviteléhez az ilyen tablettából naponta 90-et kell
 bevennünk, minden evéskor 30-at. És ne felejtsük a maradék 59 ásványt. 
A 60-as években a mezőgazdaságban elkezdték
 alkalmazni „Cal added” (kalcium hozzáadásával készült) ásványokat. Ezek olyan
 fém-ásványok, amelyekben a fématom be van burkolva aminosavakkal, proteinekkel
 és enzimekkel. Ez a forma 40%-ig növeli a felszívódást. Éppen ezért vetette rá
 magát az ötletre az élelmiszeripar. 
A harmadik csoport a kolloid-ásványok.
 Ezek rendelkeznek a legnagyobb abszorpciós képességgel, márpedig az abszorpció,
 a felszívódás érdekel minket elsősorban. 
A kolloid-ásványok 98%-ig felszívódnak, ami 2,5-szer
 több, mint a „Cal added” ásványok, és tízszer több, mint a fém-ásványok
 felszívódása. A kolloid-ásványok csak folyadék formában léteznek, és csak
 nagyon apró részecskékben, 7000-szer kisebbek a vörösvérsejtnél. Minden
 részecske negatív töltést hordoz, a vékonybél fala pedig pozitívat,
 elektromágneses mező keletkezik, amely a bélfal felé koncentrálja a
 fémrészecskéket. Mindez együttvéve 98%-os felszívódást eredményez. 
A növények nagyon érdekes szerepet játszanak a
 kolloid-ásványok keletkezésében. A szöveteikben átalakítják a fém-ásványokat
 kolloid-ásványokká. Amikor elfogyasztjuk a növényeket, az ásványok
 felgyülemlenek a szervezetünkben, és hasznosítani tudjuk őket. 
De mivel a talajunkban nincsenek fém-ásványok, a
 termés sem tartalmaz elegendő mennyiségű ásványt. Minden hosszú életű ember,
 aki 120-140 évet élt, sok közös vonással rendelkezik. Mindegyik magashegyi
 falvakban élt, 2500-4000m magasan a tengerszint fölött. Lakóhelyükön évente
 kevesebb, mint 5 cm
 csapadék esik, vagy egyáltalán nem esik. Ezek nagyon száraz régiók. Mit
 gondolnak, hogy nyerik az ivóvizüket? Hóolvadásból. A víz, amely az örök hó
 alól folyik, nem annyira tiszta és átlátszó, ha pohárba töltjük, akkor
 sárgás-fehér vagy kékes-fehér színű. 60-72 ásványt tartalmaz. 
A Titikaka-tónál vagy Tibetben az ilyen vizet
 jégtejnek nevezik, és nem csak isszák, de ami sokkal fontosabb, öntözik a
 földjeiket is évről évre, nemzedékről nemzedékre már 2,5-5 ezer éve. És náluk
 nincs cukorbetegség, szív-elégtelenség, magas vérnyomás, ízületgyulladás, csontritkulás,
 rák, szürke hályog, születési rendellenesség, börtön, kábítószer, adók,
 orvosok, és 120- 140 évig is élnek betegségek nélkül. Mit gondolnak, fontosak a
 kolloid-ásványok? 
És minden olyan nap, amikor nem vették be
 az ásványokat, lerövidítették az életüket néhány órával, vagy akár nappal.  
Gondolkozzanak ezen és legyenek
 egészségesek! 
Oszd meg másokkal:
  
  
  
 |