Dr. Joel D. Wallach előadása
Dr. Wallach egy igen népszerű orvos Amerikában,
akit 1991-ben Nobel-díjra jelöltek.
(Egy moszkvai előadás szövege lett felvéve, a
fordító megőrizte az előadó sajátos szóhasználatát.)
Nagy örömömre szolgál, hogy találkozhattam Önökkel.
Én egy farmon nőttem fel, St. Louis nyugati részén. Az 50-es években elkezdtünk
marhákat tenyészteni. Ha ismerik a marhatenyésztést, bizonyára tudják, hogy a
profithoz vezető egyetlen út önállóan megtermelni a kukoricát, a szójababot és
a szénát. A malomban megőrölték ezeket, és rengeteg vitamint és ásványt adtak
hozzájuk, így készült a marhatáp. Hat hónap múlva a marhákat piacra lehetett
vinni. Gondosan szelektáltuk őket, a legjobb egyedeket magunknak hagytuk.
Az az érdekes, hogy miután ennyire gondosan,
saját kezűleg készítettük a marhatápot, képzeljék el, sosem szedtük semmilyen
ásványt és vitamint. Pedig fiatalok voltunk, és legalább 100 évig akartunk élni
fájdalom és betegség nélkül.
Ez nagyon izgatott engem, és egyszer megkérdeztem
az apámtól: „Mondd apa, nekünk miért nem ugyanúgy csinálod az ennivalót, mint a
teheneknek?” Apám nagyon bölcs gondolatot ajándékozott nekem, ő azt mondta:
„Hallgass fiam, értékeld azt, hogy mindennap friss élelmiszerhez jutsz a
farmról. Remélem érted.” Természetesen többet nem zaklattam őt, mert nem
akartam, hogy ne kapjak ebédet vagy vacsorát. Később mezőgazdasági iskolába
mentem, amelyet elvégezve tudományos fokozatot kaptam, és állattenyésztési,
gabonatermesztési és földtani szakember lettem.
Ezután két évre elutaztam Afrikába. Ott teljesült
a gyermekkori álmom, együtt dolgozhattam Maur Parkinsonnal. Sokan emlékeznek rá
a könyvei miatt, nagy ember.
Két év múlva táviratot kaptam. A St. Louis-i
állatkert állást ajánlott nekem. A Nemzeti Egészségügyi Intézet 78 millió dolláros
támogatást nyújtott az állatkertnek, és szükségük volt egy állatorvosra, aki az
állatkertben kimúlt állatokat boncolta volna.
Én beleegyeztem, odamentem dolgozni, de
természetesen nem csak ebben az állatkertben kellett boncolnom az állatokat,
hanem a brookwaldsi, chicagói, New York-i, Los Angeles-i és más állatkertekben
is. A környezetszennyezésre szuper érzékeny egyedeket kellett megfigyelnem,
mert a 60-as években még senki sem volt tisztában az ökológiai problémákkal és
katasztrófákkal. Szóval, a halál okainak feltárásához 17500 boncolást végeztem
el, és a következő eredményre jutottam: “Minden állat és ember, amely
természetes halált hal, a tápanyag hiánya miatt halt meg”.
A kémiai és biokémiai elemzések eredményei
pontosan arra mutattak, hogy a halál a helytelen táplálkozás eredményeként
következik be, és ez annyira meglepett engem, hogy visszatértem a marhák
táplálásához.
75 tudományos cikket írtam, 8 tankönyvet más
szerzőkkel együtt és egy könyvet önállóan. Ezt a könyvet 140 dollárért
vásárolták orvostanhallgatók. 1700 újságban közölték a cikkeimet, felléptem
tévéműsorokban és sok egyéb helyen.
De akkor, a 60-as években aránylag kevesen
voltak, akiket érdekeltek volna a munkáim a táplálkozásról. Mit tehettem?
Kénytelen voltam visszaülni az iskolapadba, és orvosi képzettséget szerezni,
ami lehetővé tette, hogy használjam azt a tudást, amit még az állatorvosi
egyetemen szereztem.
Bármilyen meglepő, de működött. 15 évig dolgoztam
Arizonában, ahol közönséges orvosi praxisom volt. Ma szeretném megosztani
Önökkel azokat az ismereteket és következtetéseket, amelyeket ez alatt a 10-12
év alatt gyűjtöttem. És ha csak a 10%-át jegyzik meg annak, amit itt
hallani fognak, elég sok kellemetlenséget és szenvedést, meg egy csomó pénzt
fognak megtakarítani, és sok évvel meghosszabbítják az életüket. De
ezeket az éveket nem kapják meg csak úgy, csak bizonyos erőfeszítések árán.
Most a legfontosabbat szeretném elmondani. Az
ember élettartamának genetikai potenciálja 120-140 év.
Napjainkban mindössze öt olyan népcsoport van,
amelyek képviselői 120-140 évig élnek. ezek keleten, Tibetben és Nyugat-Kínában
élnek. Ezek a népcsoportok szerepeltek James Hilton „Az elveszett horizont”
című könyvében, amelyet még 1964-ben írt.
A könyv adatai szerint a legidősebb ember a kínai
Li doktor volt, aki Tibetben született. Amikor betöltötte a 150. életévét, a
császári kormánytól oklevelet kapott, amely bizonyította, hogy tényleg 150
éves, 1677-ben született. Amikor betöltötte a 200. életévét, akkor egy másik
oklevelet kapott. A dokumentumok azt bizonyítják, hogy 256 éves korában halt
meg. Amikor 1933-ban meghalt, írtak róla New-York Times-ban és London
Times-ban, ahol elég jó dokumentumokkal alátámasztották a leírtakat. Lehet,
hogy mindössze 200 éves volt, nem 256 éves…
Kelet-Pakisztanban élt egy népcsoport, akik
bogazoknak nevezték magukat. Ők is híresek voltak a hosszú életükről, 120-140
évig éltek. A volt Szovjetunióban grúzok, akik szeretik savanyú tejtermékeket,
120 évig élnek. Az örmények, abháziak, azerbajdzsániak nagyon jól tartják
magukat 120-140 évesen is.
1973-ban, a National Geographic januári számában
külön cikk jelent meg azokról az emberekről, akik 100-nál több évet éltek. A
cikk bőségesen el volt látva illusztrációkkal, amelyekről annyira híres a lap.
A sok fénykép közül három nagyon megmaradt az emlékezetemben.
Az egyiken 136 éves nő volt. Fotelben ült, kubai
szivart szívott és vodkát ivott, éppen valamilyen ünnepségen vett részt. Nagyon
jól mulatott, nem volt ágyhoz kötve egy szociális otthonban, ahol ráadásul
havonta 2000 dollárt kellene fizetnie az ellátásért. 136 évesen élvezte az
életét.
A másik fényképen két házaspár volt, akik éppen a
100. és a 115. házassági évfordulójukat ünnepelték.
A harmadik fényképen egy férfi volt, aki
Örményország hegyvidékein teát szüretelt, munka közben egy kis rádiót
hallgatott. Az anyakönyvi bejegyzések – születési dátuma, keresztelési dátuma,
gyermekei születési dátumai – szerint ő volt akkor a legöregebb ember a Földön.
A nyugati féltekén a hosszú életükről híres
emberek az Andok indiánjai, akik Ecuadorban, illetve Peru dél-keleti részén
élnek. A Titikaka-törzs legöregebb képviselői akár 120 évig is élnek.
Guinness Rekordok könyvében szereplő, virginiai
lakos Margaret Pitch, mint a legöregebb amerikai, 115 éves korban halt meg. Egy
esés következtében hunyt el. Ki találja ki, mitől halt meg? Így van, a
csontritkulástól. Ez a nő kalciumhiánytól halt meg. Nála nem volt
szívelégtelenség, rák vagy cukorbetegség, de három héttel az esés után meghalt,
mert a szervezetében nem volt elég kalcium. Érdekes, a lánya azt közölte, hogy
a halála előtt Margaret Pitch nagyon kedvelte az édességet. Ez az ismert
Pikebetegség, majd beszélünk róla.
Általában, ha nagyon hódolunk
csokoládénak, és más édességnek, az azt jelenti, hogy a szervezetünkben króm-
és vanádiumhiány van.
A nigériai Baue törzs főnöke 126 évesen halt meg.
Temetésén az egyik felesége azzal dicsekedett, hogy a férjének halálakor az
összes foga megvolt, ami azt jelenti, hogy a belső szervei is kellőképpen
ellátták a funkcióikat.
Szíriában 1933. júliusában egy férfi 133 éves
korában hunyt el. Nem azért került a Guinness Rekordok könyvébe, mert 133 évet
élt, és nem azért, mert 80 éves koráig négyszer megnősült, hanem azért, mert 80
éves kora után még 9 gyermeket nemzett. Ha megszámoljuk, hogy minden gyermek 9
hónapig az anya hasában fejlődik, legalább 1 évig szopik, és még egy év van a
gyermekek között, akkor kijön az, hogy ez az ember 100 éves kora után is apa
lett. Ezért került bele a Rekordok könyvébe.
Úgyhogy ne búsuljanak uraim, van még remény!
Most pedig következzék egy kis tudomány: Arizonában
1993. novemberében érdekes kísérletet végeztek. Három fiatal pár három évig
teljes elszigeteltségbe vonult. Egészséges táplálékon éltek, amelyet saját
maguknak megtermesztették, tiszta levegőt szívtak, és tisztított vizet ittak.
Három év múltán a Kaliforniai egyetem
gerontológusai megvizsgálták őket. Minden adat, mint a vérvizsgálat eredménye,
és egyéb élettanilag fontos mutatók, belekerültek számítógépbe, amely a
következő prognózist számította ki: ha tovább is így élnek, akkor 165 évig
élhetnek. Ez ismét bizonyítja, hogy 120-140 éves életkor teljesen reális.
Napjainkban az amerikaiak átlagéletkora
75,5 év, az orvosoké pedig 58 év. Ha igényt tartanak a statisztikai 20
évre, ne menjenek orvosnak.
Van két alapvető dolog, amihez ragaszkodnunk
kell, ha hosszú életűek közé akarunk sorolni magunkat. Ha 120-140 évig
akarnak élni, akkor:
Először is, kerüljék a veszélyeket,
például, ne lépjenek taposó aknára. Kerülni kell tehát az értelmetlen és
szükségtelen veszélyeket. Ha orosz rulettet játszunk, dohányzunk,
iszunk, csúcsforgalomban rohangálunk az út közepén, akkor nem hiszem, hogy
megéljük a 120. életévünket. Ez humorosan hangzik, de képzeljék el, hogy évente
emberek ezrei halnak meg, mert hasonló hülyeségeket művelnek. Én azt szeretném,
hogy lehetőség szerint védjék meg magukat. Ha van lehetőségük megelőzni
valamilyen betegséget, különösen gyógyíthatatlan betegséget, akkor ezt a
lehetőséget meg kell ragadni.
Másodszor, csak azt kell tenni, ami
hasznos. Szükségünk van 90 táplálék-kiegészítőre, ebből 60 ásvány, 16 vitamin,
12 alapvető aminosav és 3 alapvető zsírsav. Összesen 90 kiegészítő a
mindennapi étrendünkhöz, amelyek hiánya különböző betegségeket okozhat. Erről
mostanában újságok cikkeznek, a rádióban, a tévében beszélnek róla. Mindenki
tud erről, mert az embereket érdekli az egészség, a hosszú életkor, a táplálék
kiegészítők, és az orvosok is állandóan erről beszélnek nekünk. De nem azért,
mert ezt követeli meg tőlük az orvosi munkájuk. Azt ne gondolják, hogy az
orvosok kérik az újságírókat, hogy erről cikkezzenek! Nem, ez azért van, mert
az ilyenfajta információ növeli az újság eladhatóságát.
A kedvenc cikkem a Time-ban jelent meg 1992.
április 6-án. Ha nem olvasták, nagyon ajánlom megszerezni valamelyik könyvtárban,
készíteni róla néhány másolatot, és kiragasztani a fürdőszobaajtóra, a hűtő
ajtajára. Ez egy átfogó cikk, amelyben az áll, hogy a vitaminok képesek
leküzdeni a rákot, a szív- és érbetegségeket, az öregedés pusztító hatását. A
cikk összesen hat oldalán csak egy negatív gondolat szerepel, ez egy orvos
gondolata, akinek a cikk szerzője tette fel a kérdést: „Mit gondol a
vitaminokról és ásványokról, mint az étrendünk kiegészítőiről?”
Mit válaszolt az orvos? „A vitaminok szedése nem
hoz hasznot” – véli Viktor Hubbin, egy New York-i orvosi egyetem professzora.
„Minden vitamin, mint táplálék kiegészítő, a vizeletünket teszi drágábbá”.
Ha megpróbáljuk emberi nyelvre lefordítani ezt a
kijelentést, az jön ki, hogy dollárokat pisilünk, ha vitaminokat és ásványokat
szedünk, vagyis hiába költjük a pénzünket vitaminokra és ásványokra. Ezt akarta
mondani.
Ha ez nyomtatásba került, akkor biztos van benne
valami. De kötelességem elmondani Önöknek, miután 14500 állati és 3000 emberi
boncolást végeztem a világ különböző pontjain, és mindig egészséges akartam
lenni, egészséges gyermekeket, unokákat és dédunokákat akarok, az én véleményem
az, hogy ha nem fektetünk be magunknak vitaminokba és ásványokba, akkor az
orvosok jólétébe fektetünk be. Szilárdan hiszem, hogy pont mi segítjük elő az
orvosok jólétét.
Az 1776. és a második világháború közötti
időszakban az amerikai kormány kb. 8,5 millió dollárt költött az egészségügyre
és orvosi kutatásokra. Most erre 1,2 milliárd dollárt költenek évente, és ez
nem is elég, mert mindenki ingyenes orvosi ellátást akar.
Én azt mondom, hogy ha a mezőgazdaságban
bevezetnénk az emberi típusú orvosi rendszert, akkor fél kiló hús 275 dollárba
kerülne. De ha a mezőgazdasági rendszert alkalmazzuk az emberek egészségügyi
ellátására, akkor egy öttagú család egészségbiztosítása 10 dollár lesz havonta.
Lehet választani.
Az a szilárd meggyőződésem, hogyha gazdaggá
tesszük az orvosokat a biztosítás és az állami támogatások formájában, akkor ők
is tartoznak nekünk valamivel. Kötelesek legalább megküldeni nekünk az
információt a legújabb orvosi kutatások eredményeiről.
Valaki az itt lévők közül kapott valaha is ilyen
információt az orvosától? Nem. Érdekes, nem? De nekem nagy mennyiségű
információ van a tarsolyomban. Szeretném megosztani ezt Önökkel.
Első. A gyomorfekély. Bizonyára
hallották már, hogy a gyomorfekélyt a stressz váltja ki. Az állatorvosok már 50
éve tudják, hogy a sertéseknél a gyomorfekélyt egy baktérium okozza. Mi nem
engedhetjük meg magunknak a drága műtétet a sertés gyomrán, de ha megengedhetnénk,
akkor a flekkenünk 275 dollárba kerülne.
Létezik egy bizmar nevű ásványi
anyag, amelynek a segítségével a gyomorfekély a sertéseknél műtét nélkül is
gyógyítható. Ezt meg is tettük a bizmar, egyéb ásványok és tetraciklin
segítségével.
Az egészségügyi intézetek csak 1994. februárjában
közölték, hogy a gyomorfekély nem a stressz következménye, hanem baktérium
okozza, és gyógyítható. Pedig a kutatók általában így nyilatkoznak:
„…reménykeltő eredményeket mutat, amelyek jótékony hatással lehetnek…” Itt
pedig kertelés nélkül nyilatkoznak, hogy a gyomorfekély „gyógyítható”. Azt
írják: „a gyomorfekély a bizmart és a tetraciklint kombináló új módszer
segítségével gyógyítható”. Aki nem tudja, mi a bizmar, menjen el egy
gyógyszertárba és 2 dollárért vegyen meg egy üveg rózsaszínű folyadékot. Az a
neve, hogy peptobizmar. Naponta egy teáskanállal a gyomorfekély gyógyítható.
Lehet 5 dollárért meggyógyulni, vagy műtőbe vonulni. Választhatnak.
Nos, melyik a második leggyakoribb halálos
betegség az amerikaiak között? Így van, egy szörnyű betegség, rák a
neve.
1993. szeptemberében a Bostoni onkológiai
intézetben kijelentették, hogy egy rákellenes diétát dolgoztak ki. A kutatások
Kínában folytak, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a kínai Hinaj tartományban
regisztrálták a legmagasabb megbetegedési szintet.
Öt éven át 29000 embert vizsgáltak. A betegek
kétszer akkora adag vitamint és ásványi anyagot kaptak, mint amennyit az
amerikaiak esetében javasoltak. Vagyis ha a javasolt napi C-vitamin mennyiség 60 mg, akkor a betegek 120 mg-ot kaptak.
Alan Paul,
egy ismert amerikai orvos, azt mondta, hogy ha el akarjuk kerülni a rákos
megbetegedéseket, akkor naponta 10000 mg C-vitamint kell szednünk.
Az lett az eredmény, hogy azok az orvosok, akik
hevesen vitatkoztak Alan Paullal, már itt hagyták ezt az árnyékvilágot
(nyugodjanak békében), ő pedig él és virul. Alan Paul most 94 éves, naponta 14
órát dolgozik, hetente 7 napot, egy farmon él Kaliforniában, San Francisco-i
egyetemen tanít.
Csak rajtunk múlik, hogy a rég elhunyt orvosok
tanácsait fogadjuk meg, vagy dr. Paul véleményét támogatjuk. Szóval, teljesen normális dolog, ha dupla
adag C-vitamint és A-vitamint szedünk, semmi baj nem lesz belőle. Ezenkívül
szükség van még cink, riboflavin, molibdén, stb. bevitelére is.
Van még egy különösen hasznos anyagcsoport: az Evitamin, a béta-karotin és a szelén.
Abban a betegcsoportban, ahol a betegek 5 éven keresztül E-vitamint,
béta-karotint és szelént kaptak, a halálozás 9%-kal csökkent, vagyis minden 100
halálra ítélt betegből 9 ember túlélte. A Hinaj tartományban leggyakoribb
betegségek, a gyomor és a nyelőcsőrák esetében 21%-uk élte túl. Ebben az
esetben az orvosnak kellene átadnia ezt az információt. Ha már nem akart
felelősséget vállalni, legalább lehetővé tehette volna a választást.
Ezek miatt én egyszerűen nevetségesnek tartom a
páciensekhez való hozzáállásukat. Másfelől, ez is egy újabb bizonyítéka az
orvosok közönyének.
Megyünk tovább. Ízületgyulladás.
1993. szeptemberétől a Harvard és Bostoni Egyetem egészségügyi kutatóintézeteinek
kórházaiban csirkeproteinnel kezelték azokat a betegeket, akiknek
ízületgyulladás következtében meg voltak dagadva az ízületeik. Olyan betegeket
választottak ki, akiknek az állapotát gyógyszeres kezeléssel nem sikerült
javítani. Ők aszpirin-, mezotrixid-, prednizolon-, kortizon-injekciókat, és
különböző fizikoterápiás kezeléseket kaptak. Egyetlen lehetőségük maradt, a
műtéti ízületcsere.
Ekkor azt mondtam: „Figyeljetek, ezek az emberek
már annyit szenvedtek, hogy esetleg hajlandóak lennének még 90 napig szenvedni,
én meg egy kísérletet elvégeznék.” A kísérletre 29 beteg volt hajlandó. Ezek az
emberek, akiken az orvosok már semmilyen egyéb módon nem tudtak segíteni, a
következő kezelést kapták: minden reggel
egy púpos kanál aprított csirkeporc, narancslében elkeverve. 10 nap után
minden fájdalom és gyulladás elmúlt, 30 nap múlva a betegek már megengedhették
maguknak az ízületeik óvatos használatát, három hónap elteltével teljesen
helyreálltak az ízületek funkciói.
Most pedig megnevettetem Önöket.
A nevetséges momentum az, hogy a Harvard
kórházában kísérletet végző orvos kijelentette, hogy a csirkeporc gyógyszer. Ha
képes meggyógyítani a betegséget, akkor gyógyszernek minősül, amit receptre
kell felírni. Rögtön láttuk, ahogy pörög és számol az agya: „… 300 dollár egy
kapszula, összesen 25 beteg…”.
De ha nem akarunk ezzel vesződni, elég bemenni a
gyógyszertárba és megvenni egy noxigelon nevű szert. A nők nagyon
jól ismerik ezt, a haj és a köröm erősítésére használják. A fő összetevője a
marhaporc, amely jól fogja majd erősíteni az Önök porcait és csontjait. Ha
naponta bevesznek fél teáskanállal, narancslében keverve, ráadásul
kolloidásványokat is szednek, minden 100 fontra 1 unciát számolva, akkor ha a
következő alkalommal idejövök, majd felszaladnak a színpadra, és össze-vissza
csókolgatnak és ölelgetnek, ha egyáltalán eszükbe jut még az ízületgyulladás.
Hallott már valaki az Alzheimer-kórról? Most
mindenki tud róla, pedig amikor én kisfiú voltam, ez a betegség egyszerűen nem
létezett. Most viszont az egyik legelterjedtebb betegség, amely minden második,
70 év fölötti embert megtámad. Ijesztő adat. Hogy lehet megállapítani ezt a
betegséget korai stádiumában az állatoknál, és hogy lehet meggyógyítani? El
tudják képzelni, mekkora veszteség érne egy farmert, ha az anyakoca
elfelejtené, miért is ment oda az etetőhöz?
Emiatt az állatorvosok már 50 évvel ezelőtt
elkezdték vizsgálni a betegséget, és igyekeztek meggyógyítani azt.
Megpróbáltunk nagy adag E-vitaminnal eredményt elérni. A háziorvosuknak illett
volna küldeni egy levelet 1992. júliusában, amikor a Kaliforniai Egyetem San
Diegói orvosi tanszéke közzé tette, hogy az E-vitamin lassítja a
memóriavesztést Alzheimer-kór esetében. És csak 50 évvel maradtak le az
állatorvosokkal szemben.
Éppen ezért talán biztonságosabb lenne
állatorvoshoz fordulni. Aztán mondják, kinek volt már szerencséje a vesekőhöz?
Igen, látok néhány kezet.
Az orvos mitől tiltotta el legelőször az
étrendben? Kalciumtól. Semmi tejtermék, semmi leves, semmi étel, amiben kalcium
van. Szentül hittek abban, hogy a vesekő az ételben található kalciumból
képződik.
Valójában
a vesekő a saját csontjainkból képződik. Amikor kalciumhiány van, akkor
jelennek meg a vesekövek. Már ezer éve tudják az emberek, hogy a háziállatoknál
a vesekő megelőzéséhez több kalciumot, magnéziumot és bórt kell adni nekik. De
a marhák, birkák és kecskék anatómiája olyan, hogy ha megjelennek náluk a
vesekövek, akkor egyszerűen kimúlnak. Ha az emberben jelenik meg a vesekő,
akkor csak sajnálja, hogy nem tud meghalni, akkora fájdalmat érez.
Mi tudjuk, hogy kell megelőzni ezt a betegséget.
Még 1993-ban kellett volna levelet kapniuk a háziorvostól, amelyben az áll,
hogy a kalcium csökkenti a vesekő megjelenésének kockázatát. Több mint 40000
pácienst vizsgáltak, akiket öt kategóriába soroltak. Abban a csoportban, ahol a
legnagyobb volt a kalciumadag, senkinek sem volt veseköve.
Emlékeznek, mondtam Önöknek, hogy az
orvosok 58 évet élnek, mi pedig 75-öt? Nos, egy csoport profi, akik megmondják
nekünk, hogy kell élni, bizonygatják nekünk, hogy tilos a só, a koffein, a vaj,
inkább a margarint kell ennünk, és nem csinálni semmiféle hülyeséget, 58 évesen
meghalnak; eközben azok, akik 120-140 évig élnek, egy csésze teába beletesznek
egy darabka sót is. Márpedig ők naponta 40 csészével is megisznak, vajjal
főznek és 120 évig élnek.
Akkor most kinek higgyünk? Azoknak, akik 120 évet
élnek, vagy akik 58-at? Önökön áll a döntés. Bár vannak orvosok, akiket én
nagyon is tisztelek. Köztük van a Stuart Cartred doktor, 38 éves háziorvos.
Az aneurizma a szakterülete. Ez
egy olyan betegség, amikor a szövet rugalmasságának elvesztése következtében
gyenge artéria kitágul.
1957-ben megtudtuk, hogy az aneurizma oka a
szervezet rézhiánya. Akkor egy olyan projekten dolgoztunk, amelynek során 200
ezer pulykát figyeltünk. Különleges tápot kaptak, amibe 90 különböző tápanyagot
adagoltak. Az első 13 hétben az állománynak a fele elpusztult. Boncoláskor
kiderült, hogy mindnek aneurizma volt a haláloka. Miután a farmerek
megduplázták a réz mennyiségét, 500 ezer pulykát felneveltek úgy, hogy egy sem
pusztult el aneurizma miatt.
Ezt a kísérletet elvégeztük egerekkel,
macskákkal, kutyákkal, marhákkal, sertésekkel, stb., és arra a következtetésre
jutottunk, hogy ezt a betegséget a rézhiány okozza.
A korai őszülés az első tünete
annak, hogy rézhiány van kialakulóban. Ráadásul a bőr összeráncosodik, mert a
szövetek rugalmassága csökken, karikás lesz a szemkörnyék, barázdált lesz az arc,
olyan lesz az ember, mint egy aszalt szilva.
Aztán, van olyan probléma is, mint a visszér.
Ennek az oka az, hogy csökken a szövetek rugalmassága, az egész test
petyhüdt lesz, lóg a has, az arc, a mell, rohanunk a plasztikai sebészhez.
Pedig olcsóbb, praktikusabb és biztonságosabb kolloid-ásványokat szedni. Most
pedig egy másik orvost mutatok be Önöknek: Martin Cartert. 57 éves korában
meghalt. A Harvardon szerezte meg az orvosi diplomát, a Yale-en pedig doktori
címet kapott. Boncoláskor aorta-aneurizmát állapítottak meg
nála. Az orvos rézhiánytól halt meg. Neki is olcsó volt a vizelete.
Egy másik példa. Egy elég híres jogász
Detroitból, Helen Joyce Walter 44 évesen halt meg. Az egyik legdivatosabb
sportklubot látogatta, tudják, mostanában a nők acélkemény csontokat akarnak
kicsi ráfordítással. Ő is aneurizmában halt meg. Boncolásakor a tünetek
egyfajta bénulásra, vagy bevérzésre emlékeztettek. Ennek is a rézhiány volt
az oka. Neki sem volt drága a vizelete.
Hallott már valaki Stuart Burkerről? Ő öt nagy visszhangot
kiváltó könyvnek a szerzője. A könyvek egészségről, diétáról, táplálkozásról
szólnak. Az orvosi diplomát az egyik legjobb bostoni egyetemen szerezte meg. A
könyvekben a fogyás diétájáról van szó. Húszéveseknek írta a könyveit, ő pedig
40 évesen meghalt.
Szeretnék a példáját és a diétáját
követni? Negyvenévesen halt meg, kardioamepátiában, amelynek oka a
szelénhiány. A farmerek egyszerűen bemennek a tápszerboltba és megveszik a
szelént injekcióban vagy tablettában az állataiknak, hogy megelőzzék ezt a
betegséget.
Dr. Stuart Burker, aki öt könyvet írt a
táplálkozásról, 40 évesen halt meg szelénhiányban. Neki sem volt túl drága a
vizelete. Higgyék el, a kardioamepátiát meg lehet előzni pusztán napi 10
centért, és ha ezt nem teszik meg, akkor tiszta bolondok. Másképp nem is tudom
kifejezni magam, ha nem hajlandóak napi 10 centet szelénre költeni, hogy
megmentsék a tulajdon életüket.
Gale Clark 47 évesen főkardiológus volt Saint
Louisban. Találják ki, miben halt meg? Kardiomiopatikus rohamban. Biztosan
látták már, ahogy a tehenek, akik sok kalciumot veszítenek a tejjel,
kavicsokat, csontokat, mindenféle idegen anyagot rágcsálnak. Jó farmer ilyenkor
gondoskodik arról, hogy a táp több ásványt tartalmazzon, mert különben megeszik
az istállót is.
Embereknél is gyakran látni az ilyesmit. Mint
tudjuk, a kismamák állandóan valamit kívánnak, folyton bökdösik a férjüket:
„Hé! Kelj fel, hozz nekem fagylaltot savanyú uborkával!” Ez azért van, mert a
fejlődő magzat elveszi a szervezetéből a szükséges ásványokat. Egy kis tanács:
Vizsgálják meg a kezüket és az arcukat. Ha rózsaszínű foltokat látnak, akkor ez
a szelénhiány korai tünete. Ha találtak ilyet, akkor 6 hónapig szedjenek
kolloid formájú szelént. Mind el fog tűnni. Fél év alatt ezt a folyamatot meg
lehet fordítani. Ha ugyanis a foltok kívülről eltűnnek, eltűnnek belül is, a
belső szervekről, az agyról, a szívről, a májról, a veséről.
Kinek van alacsony vércukorszintje? Jó,
kb. a 10%- nak. Biztosan láttak már hiperaktív gyerekeket, akik rávetik magukat
cukorra. A króm és a vanádium hiánya alacsony vércukorszinthez vezet. És ha ezt
figyelmen kívül hagyjuk, akkor fejlődik ki a mindenki által ismert betegség, a cukorbetegség.
Ami az ónhiányt illeti, az olyan elterjedt
tünetben mutatkozik, mint a kopaszság a férfiaknál. Amint
látom, a jelenlévők közül sokaknak szemmel látható ónhiánya van. És ha nem
szüntetjük meg ezt a hiányt minél hamarabb, süketség is fejlődhet ki.
Következik a bórhiány. A nőknek
a bórt ismerniük és tisztelniük kell. Segíti a kalcium megtartását a csontokban,
véd a csontritkulástól. Elősegíti az ösztrogén, férfiaknál a tesztoszteron
termelését. Ha nem veszünk magunkhoz elegendő mennyiségű bórt, akkor drága
hölgyeim, nagyon meg fogják szenvedni a változó kort. A férfiaknál még
rosszabb. Korai impotencia fenyegeti őket.
A cinkhiány első tünete, amikor
elveszítjük a szaglásunkat és ízlelőképességünket. Amikor nem ízlik az ebéd,
amit a felesége főzött, és panaszkodik, hogy semmi ízt nem érez. „Én egész nap
a konyhában toporogtam, hogy finom ebédet főzzek neked, te pedig meg sem
dicséred!” „Érdekes, én bementem a konyhába, de semmi illatot nem éreztem”. Ez
a cinkhiány. Az állatkísérletek bebizonyították, hogy van kb. 7 ásvány, amely
kétszeresére hosszabbítja meg az életüket. Emlékeznek, hogy mondtam, hogy az
embernek 90 tápanyagra van szüksége: 60 ásványra, 16 vitaminra, 12
aminosavra és 3 zsírsavra.
Nagyon szerencsések vagyunk, mert a növények
képesek megtermelni nekünk a szükséges aminosavat, vitamint és zsírsavat.
Nekünk csak az kell, hogy naponta 15- 20 növényi összetevőt iktassuk be az
étrendünkbe helyes kombinációban, és megkapjunk minden szükséges tápanyagot.
Elvileg ez lehetséges, de az amerikaiak többsége mégsem teszi ezt. Az átlagos
amerikai úgy véli, hogy ha egy kis chips formájú krumplit evett, akkor
teljesítette a napi zöldségadagot. Attól függetlenül, hogy elvileg lehetséges
lenne megkapnunk a szükséges mennyiségű vitamint, aminosavat és zsírsavat a
szükséges arányban a napi diétánkban, gyakorlatilag kevesen teszik ezt. Ezért,
ha Önöknek is drága az életük, mint nekem a sajátom, az unokáim és dédunokáim
élete, akkor Önök is maguk gondoskodjanak arról, hogy biztosítsák a szükséges
mennyiségű tápanyagot, mert garantálom, ha nem teszik ezt meg, akkor nem fognak
120 évig élni.
Egy másik történet, az ásványok. Ez
egy tragikus történet, mert a növények már nem tartalmaznak ásványokat
semmilyen formában. Ezek már hiányoznak a talajból, így nincsenek meg a
növényekben sem.
Készítettem egy másolatot az Egyesült Államok
Szenátusi üléséről. 74. kongresszus, második ülés, 2.64. dokumentum. Az áll
benne, hogy az ásványtartalom a farmjaink talajában teljesen lecsökkent, ezért
a learatott termés, akár gabona, akár zöldség, akár gyümölcs, nem tartalmaz
ásványokat. Az emberek, akik ezekkel az élelmiszerekkel táplálkoznak,
megbetegszenek az ásványok hiánya miatt. Az egyetlen módszer ennek a
megelőzésére és gyógyítására a táplálék-kiegészítők alkalmazása. Ez áll a
dokumentumban, amelyet 1936-ban írták alá a Kongresszusban.
Azóta jobbra fordult a dolog? Nem, nem lett jobb.
Sajnos, még rosszabb is lett a helyzet. Ennek az az oka, hogy a farmerek
nátriummal, foszforral és káliummal javítják a talajt. Három komponenssel
különböző kombinációban, és senki sem kényszerítheti rá a farmert, hogy még 60
elemet adagoljon a földbe, mert attól nem függ a termés mennyisége. Ezért
minden egyes termés kivonja a földből az összes lehetséges ásványt. És ha a 60
helyett csak 3 ásványt pótolunk vissza, akkor a dolog úgy néz ki, mint amikor
havonta 3 dollárt teszünk a számlánkra, de 60-at veszünk ki. El tudják
képzelni, mi lesz a számlánkkal. Megszűnik.
Elmondom Önöknek, hogy az egészségünk is
a katasztrófa szélén van, mert a talajban már nincsenek ásványok, és emiatt mi
együtt és külön-külön teljes felelősséget viselünk az egészségünkért, a tudatos
kiegészítő ásványpótlásért.
Gyakran megkérdeznek: „És 1000 évvel ezelőtt mit
csináltak az emberek, amikor nem is voltak műtrágyák, pedig sokan éltek hosszú
életet. Mit gondolsz az egyiptomiakról, indiaiakról, kínaiakról?”
Ők hatalmas folyók mentén éltek: Nílus, Gangesz,
Sárga folyó, amelyek évente megáradtak, és mindent elárasztottak. Találják ki,
mi történt ilyenkor? A víz iszapot és hegyi homokot hozott ezermérföldnyi
távolságra. És az emberek imádkoztak minden istenhez, és köszönték az áradást.
Mi azért imádkozunk, hogy ne legyen áradás. Pedig az áradás gazdagítja a talajt
termékeny iszappal és ásványokkal, ezzel gazdagítja a learatott termést is.
Filipposz király, Nagy Sándor apja feleségül vett
egy 12 éves lányt, Kleopátrát, Egyiptom hercegnőjét. A lány egyáltalán nem
hasonlított a méregdrága ruhában és sminkben járó Elizabeth Taylorra. Lapos
mellű, soványka teremtés volt. Miért vette mégis feleségül a király? Azért,
mert Egyiptomban volt a legjobb a gabona. Mindenki tudta ezt, márpedig a makedón
hadsereg éppen az egész világot készült meghódítani. Szükség volt a legjobb
minőségű élelmiszerre a katonáknak, hogy 20 órás menet után tudjanak 6 órát
küzdeni és győzni. Ha kimerült talajon termesztett gabonával táplálkoztak
volna, akkor 20 perc után már azt kiabálták volna: „Édesanyám, vigyél haza”.
Filipposz tudta, hogy Egyiptom az a hely, ahonnan a legjobb gabonát lehet
szerezni. Az áradások ellátták a talajt kitűnő ásványokkal. Minden,
művészetekben és technológiákban fejlett kultúra ilyen helyről származik. Az
ilyen helyen élő emberek a legjobb szellemi potenciállal rendelkeztek, mert az
étrendjük ásványokban gazdag volt.
Most pedig a következőt teszem.
Példának veszek néhány ásványt, hogy elképzelésük
legyen, miért annyira fontosak. Csak egy párat említek meg, de az összes
ásványra igaz ez. Legelőször tekintsük a legelterjedtebb ásványt, a kalciumot.
Mindenki ismeri.
A kalciumhiány az oka megközelítőleg 147
különböző betegségnek.
Néha a betegségnek emberi neve van. Ilyen például
a Bell’s Palsy, amikor az arc egyik fele eltorzul. Ez még nem
bénulás, csak az arcideg parézise. A kalcium hiánya okozza.
Csontritkulás: ez a betegség a
10. helyet foglalja el a felnőtt lakosság elhalálozási okainak körében. Ez egy
nagyon költséges betegség. A csípőprotézis műtétje 35000 dollárba kerül, de ha
ne adj Isten, két protézisre van szükség, akkor 70000 dollárba. Ha
biztosításunk van, akkor szerencsések vagyunk, mert akkor ingyen megcsinálják.
A virginiai Mrs. Pitch, aki 115 éves korban halt
meg, ha emlékeznek, az esés utáni következményekbe halt bele. Amennyire én
tudom, az állatoknál nincs csontritkulás. Például, van egy 100 tehénből álló
csordája, és idén nem született borjú, amelynek az eladásából fedezni lehetne
költségeket. Pedig ki kell fizetni a takarmányt, az állatorvost, karban kell
tartani a farmot és a legelőt, javítani a kerítést, stb. Felhívja az
állatorvost: „Mi történt? Nem kellene túladni ezeken a teheneken?” Az
állatorvos eljön, megvizsgálja a teheneket, és azt mondja, hogy a tehenekkel
nincs semmi baj. Majd megvizsgálja a bikát és kijelenti: „Itt a probléma,
bikának csontritkulása van, és ilyen csípőízületekkel nehéz a dolga a
tehenekkel”. Ahhoz, hogy megelőzzük ezt a betegséget, a borjúnak mindössze napi
10 cent értékű kalciumot kell adni, és sosem lesz csontritkulása.
A fogágy- és ínygyulladás megelőzése érdekében a
fogorvosok szerint javasolt minden étkezés után fogat mosni és fogselymet
használni. Állatorvosként állatok százezreivel találkoztam, egerekkel,
patkányokkal, nyulakkal, kutyákkal, birkákkal, disznókkal, lovakkal,
oroszlánokkal, tigrisekkel és medvékkel. Ők nem szenvednek ínybetegségekben, de
nem használtak fogselymet sem. Igaz, a leheletük nem éppen virágillatú, de az
ínyeik egészségesek. Annak az oka, hogy az állatoknál nincs fogínysorvadás,
ugyanaz: nincs kalciumhiányuk.
Menjünk tovább, vegyük az ízületgyulladás
problémáját. Emlékeznek, már szóba került a csirkeporc és a zselatin. Az
ízületgyulladást 85%-ban az ízület csontvégeinek ritkulása okozza. Létezik
közönséges ízületgyulladás (artritisz), oszteoartritisz, lumbágó, reuma, és
mind a csontritkulás következménye.
Tovább, magas vérnyomás. Az
első, amit javasol az orvos: csökkenteni a sót az étrendünkben. Ezt mindenki
tudja, mert nagyon régóta ezt sulykolják belénk. De jussanak eszünkbe a
tehenek. Az első, amit a farmer a takarmányba tesz: egy darab só.
Egyetlen farmer sem lesz versenyképes, ha nem ad
sót a jószágának. Egyszerűen belehal az állatorvos számláinak látványába, meg
fog őrülni. Nekünk pedig azt javasolják, hogy a só nem szükséges, sőt ártalmas,
hogy elég az a sómennyiség, ami benne van a kenyérben, a salátában.
Ne higgyék el. Képzeljék el, hogy egy orvos, aki
58 évet él, azt mondja: „Ne egyenek sót, ne egyenek vajat”, azok pedig, akik
120 évet élnek a sót is, a vajat is fogyasztottak.
Próbáljanak választani!
Kialakítottam egy 5000 fős kísérleti csoportot,
akik magas vérnyomásban szenvedtek, és naponta dupla adag kalciumot adtam
nekik. Néhány hét múlva abbahagytam a kísérletet, mert az alanyok 65%-ánál
rendbejött a vérnyomás, csak a megduplázott kalciumadagtól. Amikor ezek a
páciensek megjelentek a kezelőorvosuknál, az orvos felkiáltott: „Ó! Milyen jó a
vérnyomása, mit szedett?” Kísérleten vettem részt, dupla adag kalciumot kaptam”
– válaszolta a páciens.
A következő probléma az izomgörcs. Éjszaka
felébred, és nem tudja megmozdítani a lábát. Mindannyian tapasztaltuk ezt. Ez
általában a kalciumhiány jele.
Következik a posztmenstruációs szindróma,
lelkifizikai állapot, amelyet hisztérikoektómiának szoktunk nevezni. A
San Diego-i Kaliforniai Egyetemen a napi kalciumadag megduplázását javasolták,
és a lelki és fizikai tünetek 85%-a megszűnt.
Az utolsó probléma, a derékfájás. Az
amerikaiak 85%-a szenved derékfájásban, attól függetlenül, hogy számítógép
előtt ülnek, teherautókat rakodnak, vagy buszt vezetnek. Ez egy nagy amerikai
tragédia. Valójában a derékfájás a csigolya csontritkulása, függetlenül attól,
hogy van probléma a porckoronggal, vagy nincs. Ha a porckorongnak nincs mibe
kapaszkodnia, a csigolya elvékonyodik, elpusztul, különösen, ha még rézhiány is
jelen van.
Beszéljük még a cukorbetegségről. Ezt
a problémát mindenki ismeri, az Egyesült Államokban ez a harmadik leghalálosabb
betegség. Olyan szövődményekkel, mellékhatásokkal jár együtt, mint a vakság,
veseelégtelenség, különböző fokú szív- és érproblémák. Ha cukorbetegsége van,
akkor átlagosan kevesebbet fog élni, mint az, akinek nincs.
1957-ben az állatorvosok megtudták, hogy a
cukorbetegség megelőzhető és gyógyítható ásványok segítségével. Ez hivatalosan
megjelent abban a szaklapban, amely a nemzeti orvostudományi intézményeket
képviselte: „a cukorbetegség megelőzhető és gyógyítható króm és
vanádium segítségével”.
Csak a vanádium már magában is képes
helyettesíteni az inzulint a felnőtt cukorbetegeknél, jelentette ki a Vancouveri
Orvosi Egyetem és British Columbia-i Egyetem Orvostudományi Intézete.
Természetesen nem tudják az inzulin adagolását azonnal megszüntetni. Sokuknak
ehhez 4-6 hónapra van szükségük, vagyis ez egy fokozatos folyamat, mialatt
állandóan megfelelő mennyiségű krómot és vanádiumot kell szedni. Saját
szememmel láttam, milyen jól működik ez páciensek százainál.
Nagyon jó lenne, ha sikerülne nekem
meggyőzni Önöket, hogy az ásványokat külön szedni kell, nem érdemes várni, hogy
azok élelmiszerrel bejutnak a szervezetünkbe. Különösen nem kell
függeni attól, ami be van csomagolva dobozokba, zacskókba, üvegekbe.
Háromféle ásványi anyag van, amelyekre külön
figyelmet kell fordítanunk.
1. típus: fém formájú ásványok. Ezeket
általában kövekből nyerik ki. Felszívódásuk 8-12%. Ha elérjük a 25- 40 éves
kort, a felszívódásuk 3-5%-ra csökken.
Nagyon rossz, ha olyasmit szedünk, mint a
kalciumlaktát, ami közönséges fém-ásvány. Tegyük fel, hogy 1000 mg-os
tablettákban van. Akik naponta 2 tablettát szednek, sokan mondták: „Doktor úr,
én nagyon sok kalciumot szedek. A rádióban hallottam egy adást az
ízületgyulladásról, és naponta 2000 mg kalciumot szedtem, de az nem volt jó
hatással az ízületgyulladásomra, sőt, rosszabbul lettem”.
Kérdezem: „Pontosan milyen kalciumkészítményt
szedett?” Válasz: „Kalcium-laktátot”. Hát itt van a hiba, mert ebből a
mennyiségből csak 250 mg a fém-kalcium, a maradék 750 mg pedig laktóz és
tejcukor. Ha figyelembe vesszük, hogy ebből csak 10%-ot tudunk hasznosítani, a
250 mg-nak a 10%-a 25 mg. Vagyis ha két tablettát szedünk belőle, akkor az nem
2000 mg kalcium, hanem csak 50 mg. Úgy néz ki, hogy a szükséges
kalcium-mennyiség beviteléhez az ilyen tablettából naponta 90-et kell
bevennünk, minden evéskor 30-at. És ne felejtsük a maradék 59 ásványt.
A 60-as években a mezőgazdaságban elkezdték
alkalmazni „Cal added” (kalcium hozzáadásával készült) ásványokat. Ezek olyan
fém-ásványok, amelyekben a fématom be van burkolva aminosavakkal, proteinekkel
és enzimekkel. Ez a forma 40%-ig növeli a felszívódást. Éppen ezért vetette rá
magát az ötletre az élelmiszeripar.
A harmadik csoport a kolloid-ásványok.
Ezek rendelkeznek a legnagyobb abszorpciós képességgel, márpedig az abszorpció,
a felszívódás érdekel minket elsősorban.
A kolloid-ásványok 98%-ig felszívódnak, ami 2,5-szer
több, mint a „Cal added” ásványok, és tízszer több, mint a fém-ásványok
felszívódása. A kolloid-ásványok csak folyadék formában léteznek, és csak
nagyon apró részecskékben, 7000-szer kisebbek a vörösvérsejtnél. Minden
részecske negatív töltést hordoz, a vékonybél fala pedig pozitívat,
elektromágneses mező keletkezik, amely a bélfal felé koncentrálja a
fémrészecskéket. Mindez együttvéve 98%-os felszívódást eredményez.
A növények nagyon érdekes szerepet játszanak a
kolloid-ásványok keletkezésében. A szöveteikben átalakítják a fém-ásványokat
kolloid-ásványokká. Amikor elfogyasztjuk a növényeket, az ásványok
felgyülemlenek a szervezetünkben, és hasznosítani tudjuk őket.
De mivel a talajunkban nincsenek fém-ásványok, a
termés sem tartalmaz elegendő mennyiségű ásványt. Minden hosszú életű ember,
aki 120-140 évet élt, sok közös vonással rendelkezik. Mindegyik magashegyi
falvakban élt, 2500-4000m magasan a tengerszint fölött. Lakóhelyükön évente
kevesebb, mint 5 cm
csapadék esik, vagy egyáltalán nem esik. Ezek nagyon száraz régiók. Mit
gondolnak, hogy nyerik az ivóvizüket? Hóolvadásból. A víz, amely az örök hó
alól folyik, nem annyira tiszta és átlátszó, ha pohárba töltjük, akkor
sárgás-fehér vagy kékes-fehér színű. 60-72 ásványt tartalmaz.
A Titikaka-tónál vagy Tibetben az ilyen vizet
jégtejnek nevezik, és nem csak isszák, de ami sokkal fontosabb, öntözik a
földjeiket is évről évre, nemzedékről nemzedékre már 2,5-5 ezer éve. És náluk
nincs cukorbetegség, szív-elégtelenség, magas vérnyomás, ízületgyulladás, csontritkulás,
rák, szürke hályog, születési rendellenesség, börtön, kábítószer, adók,
orvosok, és 120- 140 évig is élnek betegségek nélkül. Mit gondolnak, fontosak a
kolloid-ásványok?
És minden olyan nap, amikor nem vették be
az ásványokat, lerövidítették az életüket néhány órával, vagy akár nappal.
Gondolkozzanak ezen és legyenek
egészségesek!
Oszd meg másokkal:
|