A jód eloszlása a Föld felszínén egyenetlen. Viszonylag sok jód található tengeri állatokban - növényekben - tehát a tengeri eredetű táplálékokat fogyasztók jód felvétele magas! - de a tengertől távoli belső szárazföldi, főleg hegyes, vidékek jódszegények, az itt élők számára a jódpótlás elengedhetetlen.

A jódhiány ma a Földön a WHO (2007) adatai szerint mintegy 2 milliárd embert érint, melyeknek egyharmada iskoláskorú! A jódpótlás ma még döntően a konyhasó (NaCl) jódozásával történik (10-70 mg NaI/NaCl kg; egy teáskanál jódozott konyhasó 350-400 g jódot tartalmaz), azonban egyre inkább terjed a liszt-termékek (kenyér), a tej jódozása, valamint kapható jódkoncentrátum (Jodis-koncentrátum). A jódozott konyhasó kapcsán azonban legyünk figyelemmel, hogy az ételbe sóval bevitt jódtartalom a főzés során részben eltűnik; másrészt egészségvédelmi szempontból a só fogyasztás csökkentése ajánlott, ami viszont együtt jár a jódbevitel csökkentésével is.

A szervezetünk a táplálékkal a jódot döntően a tápcsatornából a könnyen felszívódó szervetlen jód, az úgynevezett jodidion (I -) formában veszi fel. A táplálékban előforduló jód más formáinak (pl. I2 szerves jód) a felszívódáshoz előbb jodidformává kell redukálódni. A semleges formáknak (I, I2) is számos fontos szerepe van mind az élelmiszerekben, mind az élettani folyamatokban. Pl. I--á redukálódik; oxidálódik jodáttá (IO3-), jodidionnal I3--t képez; gátolja a lipidperoxidációt, s ezzel csökkenti az oxidatív-stressz hatásokat; a C-vitamin regenerációját elősegíti, befolyásolja az aszkorbinsav <-> dehidroaszkorbinsav illetve a Fe3+ <-> Fe2+ redoxegyensúlyokat a kénhidak befolyásolásával részt vesz protein (enzim) funkciók szabályozásában. A szervezetnek az ionos és a semleges jódformákra egyaránt szüksége van.

Jód a terápiákban

A szervezetünkbe került és felszívódott jodidion (I -) az agyalapi mirigy (hipofízis) eredetű, úgynevezett "tiroid-stimulálóhormon" (TSH) szabályozása alatt a vérárammal a pajzsmirigy hámsejtjeibe jut (kb. 0.06 mg/nap), ahol a tirozin-peroxidáz enzim hidrogénperoxid (H2O2) felhasználásával semleges jóddá (I2) oxidálja. A fel nem használt jodidion (I -) később a vizelettel ürül. A TSH szabályozza és stimulálja a pajzsmirigy hámsejtjeinek növekedését, metabolitikus aktivitását, a sejtek jód felvételét és ezzel a tiroidhomonok termelését. A szervezetünk tehát a pajzsmirigy által szabályozott és befolyásolt élettani folyamatokhoz döntően a semleges jódformát tudja felhasználni és hasznosítani, azaz a normális működéshez a I-/I arány a döntő. A jodidion (I -), mivel H2O2-t fogyaszt, antioxidáns hatású, mely hatás egy sorozat más redoxreakciótól is függ. (A jodidionra (I -) mint antioxidánsra számos más folyamatban is szükség van.)

A tiroid hormonogenézisben a meghatározó jelentőségű I- -> I oxidációt (organifikációt) követően a képződött jód (I2) a tireoglobulin fehérjébe épül be, ahol az oldalláncokban lévő tirozin aminosavak kb. 70 %-a képes jód felvételre. Ezen tirozin molekulák jódozása mono- és dijódtirozin képződésen át vezet a tetrajód-tironi, más néven TIROXIN (T4) tiroid-prohormon képződéséhez. A T4-ből a szelén (Se) - tartalmú jódtirozin-dejodináz enzim hatására bonyolult (redox) folyamatokban, ahol a Fe2+/Fe3+, I-, I+, OI- (hipojodit), IO3, H2IO+ stb. ionoknak fontos szerepe van - a három jód atomot tartalmaz TRIJÓD-TIRONIN (T3) képződik. A T3 és a T4 akkor lesznek aktív hormonok, amikor a tireoglobulinról lehasadva a vérárammal a szervek (máj, vese, agy, stb.) sejtjeinek hormonkötő helyeihez (tiroid hormonreceptorok) jutva azokon megkötődnek.

A T3 és T4 közül az T3 20-100-szor biológiailag aktívabb - tehát ez az aktív tiroidhormon - mint a T4, mivel ezt a hormonreceptorok sokkal erősebben kötik, mint a T4-et. A hormonreceptorokhoz kötött T3 hatására meghatározott fehérjék képződnek, melyek közvetítik és létrehozzák azután a pajzsmirigy (tiorid) hormonok sokféle élettani hatását (pl. ezekre a hormonokra szükség van a fehérje szintézisekben, segítik a nitrogén-visszatartást, a szénhidrátok lebontását, a glükóz felszívódását, a lipolizist, fontos szerepet játszanak a mitokondriális metabolizmus szabályozásában, stb). A tiroidhormonok a májban dejódozódnak, a képződött jód visszakerül a keringésbe, s ezzel a pajzsmirigybe is, illetve a vizelettel kiürül.

A jódbevitel és a pajzsmirigyműködés

.         A pajzsmirigy alulműködése (hipotireózis)

A tiroidhormonok sokféle hatása közül talán a legfontosabbak és legjellegzetesebbek a pajzsmirigy- és mell- szövetek anyagcseréjének, a végtagok csöves csontjai hosszirányú növekedésének, valamint az agyműködésnek a befolyásolása. A pajzsmirigy alulműködése (hipotireózis) - melyben a nem megfelelő táplálkozási jódfelvétel, a jódhiány döntő szerepet játszik! - a T3, T4 termelés csökkenéséhez vezet, ami együtt jár az alapanyagcsere, illetve a tiroidhormon hatások csökkenésével, a számos kórkép kialakulása és befolyásolása mellett növekedésbeli zavarokhoz és szellemi visszamaradottsághoz (kreténizmus) vezet.

.         A pajzsmirigy túlműködése (hipertireózis)

A pajzsmirigy túlműködése (hipertireózis) többféle patológiás állapotot és betegséget eredményezhet. A hiperfunkció tipikus formája az un. BASEDOW-kór, melyre a pajzsmirigy megnagyobbodása (diffúz struma), szívműködési problémák (pl. fokozott szívfrekvencia), fokozott ingerlékenység, pszichés zavarok a jellemzők. A pajzsmirigy megnagyobbodása (struma, népisesen: golyva) mind hipertireózis, mind hipotireózis esetén felléphet!

.         Hipotiriodizmus

A hipotiriodizmus-nak - ami a tiroidhormon hiánya miatt kialakult endokrin betegség - a születési (kongenitális) és a kialakult (adaptív) formája létezik.

      A kongenitális hipotiriodizmus

A kongenitális hipotiriodizmus, kb. 1:4000 arányban fordul elő, a magzat vagy az újszülött nem elegendő tiroidhormon termelése miatt alakul ki, aminek fő oka lehet az anya vagy az újszülött jódhiánya, de eredhet a magzat vagy az újszülött pajzsmirigyének anatómiai hibájából is.

A kongenitális hipotiriodizmus jelei:

hosszabb vagy ismétlődő sárgaság,

csökkent aktivitás,

nagy születési súly,

gyenge súlynövekedés,

hipotónia,

székrekedés,

zajos légzés.

A kongenitális hipotirioidizmus az esetek többségében jódpótlással könnyen megelözhető.

        Az adaptív hipotiroidizmus

Az adaptív hipotiroidizmus az életünk során kialakul és a korral fokozódik. Oka döntően a jódhiány, mely típikus megnyilvánulásai a struma (60-70 %), illetve a szellemi visszamaradottság (kreténizmus).

[Megjegyzés: Már Paracelsus rámutatott a strúmás anya és a mentálisan retardált gyermek kapcsolatára. Az ilyen gyerekekre a "cretin" (kretén) szót először Diderot használta].

A hipotiroidizmus tünetei:

levertség,

krónikus fáradtság,

hízás (túlsúly),

teltségérzés,

csökkent étvágy,

száraz bőr,

mell ciszták megjelenése,

hideg intolerancia (fokozott fázékonyság),

hajhullás,

alvászavarok,

izom-, ízületfájdalom,

depresszió,

értelmi zavarok,

csökkent koncentráció képesség

és hiperaktivitás (jódhiányos terhes nők gyermekeinél ezek tipikusak!),

menstruációs zavarok,

székrekedés,

látás-, hallás-, beszédproblémák.

A struma

A struma kialakulásában a jódhiány miatti alacsony T4, T3 termelés, tehát az alacsony T3 hormonszint fokozza a tiroidstimuláló hormon (TSH) szintjét illetve aktivitását. Ez a pajzsmirigyben sokféle kedvezőtlen biológiai folyamat, így annak hipertrófiáját, azaz sejtjeinek növekedését és osztódását felgyorsítja, ami a pajzsmirigy rendellenes illetve kóros megnövekedéséhez, a strúmához vezet, ami később számos kórkép és betegség előzménye lehet. Ilyenek például: szív- és érrendszeri problémák (ugyanis a csökkentett tiroidhormon termelés növeli a teljes- és az LDL-koleszterin szinteket!), pajzsmirigy tumor, inzulin rezisztencia (2 típusú diabetesz) kialakulása illetve fokozódása, rostos izom fájdalom vagy izomgörcs (fibromialgia, - főleg középkorú nőkre jellemző, ugyanis az ATP szintézis az izomban csökken, aminek eredménye a krónikus fáradtság is). Az esetek többségében a strúma kialakulását követő öt évben - mivel általában ezen túl a pajzsmirigy sérülése visszafordíthatatlan - megfelelő jódpótlással a probléma kezelhető, a pajzsmirigy kórosan megnövekedett mérete csökkenthető. A jódhiány - melyhez más táplálkozási mikro összetevők (mikronutriensek, pl. Se, antioxidánsok, szerves kénvegyületek hiánya is társulhat) - másik (fentebb már említett) megnyilvánulása a strúmával társuló vagy annak következményeként fellépő, megelőzhető - rendszerint fejlődési vagy növekedési rendellenességekben is megnyilvánuló szellemi visszamaradottság vagy leépülés (az IQ 10-15-re lecsökken!). (Ennek egyik formája az un. endemikus kreténizmus, ami ugyanazon a földrajzi területen tömegesen fordul elő).

A jódhiány felismerése és pótlása

A jódhiány felismerése és pótlása speciálisan fontos terhes és szoptatós nőknél, mivel a magzatnál vagy a csecsemőnél agykárosodás, később alacsonyabb intelligenciaszint léphet fel. A jód élettani hatásai - bármely anyagéhoz hasonlóan - dózisfüggők. A szervezet számára a fölös jód, a túlzott jódbevitel is káros! A fölös jód hipotiroidizmushoz, pl. strúmához vezethet főleg azoknál, akiknél már volt valamilyen pajzsmirigy probléma (pl. hipertiroidizmus, autoimmun pajzsmirigy betegség pl. Hashimoto-, vagy Graves-betegség). A fölös jódbevitelre - a dózistól függően - a szervezet általában háromféleképpen reagál:

a tiroid hormontermelést vagy a tiroid aktivitást megzavarja, emiatt strúma és pajzsmirigy rák léphet fel;

érzékenységi reakciók (pl. csalánkiütés) lépnek fel;

mérgezési tünetek lépnek fel.

A Hashimoto-betegséget, ami egy autoimmun tiroiditisz, (tünetei: fájdalommentes pajzsmirigy növekedés, esetleg csomók a pajzsmirigyen, nyaki fájdalom, teltségérzés, állandó alacsony láz) sokan a jódozott konyhasó bevezetésének tulajdonítják. Ma már tudjuk, hogy kialakulásában az oxidatív stressz is szerepet játszik. A szervezet jódháztartását, a jód fogalmát, a jód biológiai hasznosulását, a szervezet jód visszatartását a táplálékaink összetevői alapvetően befolyásolják. A táplálkozási polifenolok (flavonoidok) és szerves kén-vegyületek (pl. a keresztesvirágú zöldségek - brokkoli, karfiol, káposztafélék - glükózinolát összetevői) - melyek szervezetünk normális működése szempontjából nélkülözhetetlenek - (különösen a serdülő lányok és nők esetében!) gátolják a jód beépülését, a tiroidhormonok termelését.

A gyümölcs és zöldség összetevők, vagy az ezeket tartalmazó táplálék kiegészítők ezen nem kívánt hatásai egyidejű jód bevitellel ellensúlyozhatók és elkerülhetők.

.         A szervezet normális működéséhez nemcsak a pajzsmirigynek van szüksége jódra

Normál jódszintű embereknél a pajzsmirigy jódtartalma 15-50 mg, ami kb. 1-3 %-a a testben lévő kb. 1500 mg összjód mennyiségnek. A test jódtartalmának döntő mennyisége más szervek szöveteiben található, ebből az izmok kb. 30-35 %-ot tartalmaznak. (A magzat fejlődése során az anyag optimális jódbevitele alapvetően fontos!). A szervek szöveteiben a jód antioxidánsként is hat. A sejt mitokondriumának (ami a sejt "erőműve") normális működésében - mint az már fentebb említésre került - a jódnak fontos szerepe van. A jód ugyanis mint antioxidáns a mitokondrium membránban található telítetlen és politelitetlen zsírsavak jódozásával gátolja a reaktív oxigéntartalmú szabadgyökök (ROS-k) támadásait, azaz a lipidperoxidációt. A jód ezzel elősegíti a membrán egységességének (integritásának) fenntartását, amivel elősegíti és fenntartja az ATP, tehát az energia termelését. Ehhez azonban közvetlenül nem a jodidionra (I-), hanem az oxidált formájú jódra (I2) van szükség.

.         A szelén szerepe

A jód élettani hatásaiban, a szelénnek is fontos szerepe van, mindketten a szervezet antioxidáns hálózatának fontos elemei. A legújabb tudományos eredmények bizonyítják, hogy a szervezetünk antioxidáns hálózatának normális egészségvédő - elsősorban kemopreventiv - hatásai szempontjából nem a jód vagy a szelén abszolut mennyisége, hanem ezek aránya, Se/I a fontos és meghatározó.

A Se/I aránynak tehát fontos szerepe van több - mindenek előtt a pajzsmirigy-, a gyomor-, a szájüregi és az emlőrák megelőzésében (prevenciójában).

.         Pajzsmirigy és emlőrák

A pajzsmirigy rákot a jódhiány és a jódfölösleg (l. strúmaképződés!) egyaránt elősegíti. A jód antioxidáns hatása fontos a gyomor és a bél nyálkahártya, az immunrendszer, a nyálmirigyek egészséges működéséhez. A pajzsmirigy rák kialakulásában és megelőzésében a jódnak alapvető szerepe van. A pajzsmirigy oxidatív sérülése jódhiány (I-) esetén sokkal súlyosabb, ugyanis a hidrogénperoxid (H2O2) szint megnő, hiszen lecsökken a tiroidhormon (T3) szintézis, fokozódik a ROS termelés amit a szelénhiány még fokoz, hiszen a ROS-okat részben semlegesítő, szeléntartalmú enzim, a glutation peroxidáz (GPx) nem vagy alig működik. A jódfölösleg, a hipertiroidizmus sem jó, mivel csökkenti a tiroglobulin jódozását, a tiroidhormon (T4 , T3) termelést. A fölös I- pro-oxidáns hatású a pajzsmirigy sejtekre, a vas és a szelén relatív mennyiségeitől függően, fokozza a lipidperoxidációt. Nagyon fontos, hogy a jód-pótlás megelőzze vagy legalább is együtt járjon a szelén-pótlással!

Az emlőrák kialakulásában és megelőzésében a jódnak alapvetően fontos szerepe van. Japánban a mell tumorok aránya alacsony, amit részben magyaráz a mg/nap nagyságú jódfelvétel, a nyugati világban érvényes g/nap felvétellel szemben. A mellszöveteknél is érvényes a jód (I-) antioxidáns hatása. A jód a mell tumorok részben függetlenek a pajzsmirigy funkcióktól. Az ösztrogén pozitív mell tumoroknál az ösztrogén utak befolyásolásával gátolja a tumor promóciót. A mell esetében is az I- -> I2 oxidálódva fejti ki a jódlipideken keresztül antioxidáns védő hatását. Számos tudományos adat bizonyítja, hogy a mell tumoros nők szöveti jód és szelén szintje alacsony a normál szövetekhez vagy a jóindulatú mell tumorokhoz képest. Egyértelműnek látszik, hogy a I-/Se hiány megkönnyíti a mell tumorok kifejlődését.

.         Sugárvédelem és sugáregészségügy

A szervezet jódtartalmának fontos szerepe van az elektromágneses és radioaktív sugárzások egészségkárosító hatásainak megelőzésében, a hatások csökkentésében.

Különösen igaz ez a megállapítás a sugárzásokra különösen érzékeny szervek (pajzsmirigy, here, tüdő, mell, vérképi) tumorjainak esetében. A fokozottan sugárveszélyes helyen dolgozók számára a jódbevitel (ajánlott érték: 300-400 g/nap) fokozza a szervezet egészséges jód telítettségét, amivel várhatóan csökkennek a sugárterhelés egészségkárosító hatásai.

A szervezet optimális jódháztartása

A szervezet optimális jódháztartásával (jódfelvétel, jódleadás, jódhiány, jódfölösleg) kapcsolatban sokféle - gyakran ellentmondó - adat ismeretes.

A fiziológiai értékek általában a g, a terápiás értékek a mg tartományokba esnek. A közétett adatok szerint a Földön legmagasabb a jódfogyasztás Japánban, kb. 13.8 mg/nap, a többi helyen 20-200 g/nap. A szervezet működéséhez szükséges napi jód felvételre ismeretesek fenntartásokkal kezelendő, extrém, ajánlott értékek is, pl. G. E. Abraham (USA) a pajzsmirigy működéséhez 6 mg/nap (!), az egész test napi jódfelvételére 12.5 - 50 mg/nap (!) értékeket ajánl és tart szükségesnek.

A WHO és a tudomány a szervezet jódháztartásának megítéléseire a vizelettel ürülő jód mennyiséget tartja irányadónak, mely tükrözi a kb. jódfelvételt, illetve ezekből következtethetünk a jódhiányra és a jód fölöslegre, illetve a strúma, a kreténizmus (várható) rizikófaktorára. A jód ma elfogadott úgynevezett "ajánlott napi felvétel" (RDA) értékek a következők:

RDA [g/nap]

serdülők és felnőttek   

150

újszülöttek        

110-130

gyermekek 1-10 év között         

90-120

terhes nők        

220

szoptatós anyák             

290

Az adatokat elemezve a 120-150 g/nap (17-18 g/testsúly kg/nap) jódfelvétel felel meg a normális értéknek. Az úgynevezett "felső elviselhető érték" (CUL) 1100 g/nap, ami azt jelenti, hogy valamennyi forrásból (táplálék + táplálék kiegészítő + funkcionális víz stb.) maximum kb. 1000-1100 g jód felvétel ajánlott szervezetünkbe naponta. A 10000 g/nap jódfelvétel már nem ajánlott, ez már veszélyes is lehet. Természetesen ezek az értékek átlagoltak, különböző humán felmérésekből és esetleg állatkísérletekből származnak. Ezekről egy értelemszerű +/- 10-20 % értékben túliakat is elviselhet a szervezet, vagy az optimális működéshez szükséges lehet. Például a 150 g/nap RDA értéknél nagyobb jódbevitel szükséges a szoptatós anyáknál (a szoptatós mellnél), a nyálmirigyek, a szájnyálkahártya és a csecsemőmirigy (timusz) optimális működéséhez.

Szervezetünk normális működéséhez szükséges jód mennyiséget táplálékkal általában nem vesszük fel, szükség van tehát odafigyelő és indokolt mértékű jódpótlásra.

A jód és a szelén mindenek előtt megfelelő táplálkozási környezetben tud érvényesülni, azaz a jód és szelén pótlás optimális formái a funkcionális élelmiszerek és táplálék kiegészítők.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés