Tápanyagok – vagy élelmiszerek? Így tehető fel az a kérdés, amely ma sok táplálkozástani szakembert foglalkoztat. Tápanyagokat ajánljunk, vagy konkrét élelmiszereket? Izolált (szintetizált) molekulákat javasoljunk, vagy komplex természetes forrásokat? Mielőtt ezekre a kérdésekre válaszolunk, egy fontos tudományos felismerést kell elmondanunk. A táplálék összetétele és a különböző daganatos megbetegedések előfordulási gyakorisága közötti összefüggések tanulmányozása (ún., epidemiológiai vizsgálatok) több, ún. kemoprevenciós vizsgálat elindításához vezetett. Egy-egy ilyen vizsgálatban több tízezer olyan ember vett részt, aki vagy veszélyeztetett a rákbetegség kialakulása szempontjából, vagy volt már rákbetegsége. A vizsgálatot végző szakemberek arra voltak kíváncsiak, hogy különböző tápanyag molekulák alkalmasak-e a rákbetegség (esetenként a második rákbetegség) kialakulásának a megelőzésére, vagy késleltetésére. Epidemiológiai vizsgálatokban megfigyelték ugyanis, hogy azok között az emberek között, akik nagy mennyiségben (pl. naponta ötször) fogyasztanak karotinoidokban és más antioxidánsokban is gazdag zöldségeket és gyümölcsöket, bizonyos daganatos megbetegedések jóval kisebb mértékben fordulnak elő, mint az ilyenfajta élelmiszereket ritkábban fogyasztók között. Ezért a kemoprevenciós vizsgálatokban olyan tápanyagok hatását tanulmányozták, amelyekből a gyümölcsök és zöldségek viszonylag sokat tartalmaznak, és amelyekről azt gondolták, hogy ezen élelmiszerek kedvező hatásaiért felelősek. Az egyik vizsgálatban (un. ATBC vizsgálat) öt-nyolc éven keresztül harmincezer olyan férfi dohányost tanulmányoztak, akik naponta meghatározott mennyiségű E-vitamint és béta-karotint kaptak (a béta-karotin az A-vitamin előnyaga). Egy másik vizsgálatban (un. CARET vizsgálat) bétakarotint és A-vitamint együttesen adtak olyan, közel húszezer embernek, akik vagy dohányoztak, vagy pedig környezetükben (pl. munkahelyükön) azbeszt hatásának voltak kitéve. ( A láthatatlanul finom azbesztpor belégzése tüdőrákot okozhat). Egy harmadik vizsgálatban ( un. PHS vizsgálat) több mint húszezer orvos tizenkét éven át szedett béta-karotint, és figyelték a különböző halálozási okok előfordulási gyakoriságát. Ez a három nagy kemoprevenciós vizsgálat mérföldkő lett az analitikus táplálkozástan, mint tudomány történetében. Kiderült ugyanis, hogy az önmagában (szintetikus formában) alkalmazott béta-karotin és A-vitamin a rákmegelőzés szempontjából terápiás haszonnal nem bírt, sőt a szintetikus béta-karotin ártalmasnak tűnt, ha azt dohányosok szedték. Ezek a megállapítások azért voltak szinte felforgató erejűek, mert összeegyeztethetetlennek látszottak azokkal a – tudományosan szintén bizonyító erejű – megfigyelésekkel, amelyek szerint a bétakarotinban gazdag élelmiszereket nagy mennyiségben fogyasztók között kisebb a rákbetegség (különösen a tüdőrák) előfordulási gyakorisága, mint a többi embernél, és az ilyen „védett” emberek vérében több a béta-karotin, mint a többiekében.

A vita napjainkban is tart. Az azonban már most is bizonyos, hogy az élelmiszertudományon belül a klasszikus analitikus szemléletmódot felváltja egy holisztikus (teljességre törekvő) megközelítés. E szerint az élelmiszereket nem csupán tápanyag molekulák halmazának tekintjük, hanem egymás hatását erősítő tápanyag molekulák rendszerének.

Dr. Hidvégi Máté

A kémiai tudomány kandidátusa

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés