Nem, nem a halottak támadtak fel haló poraikból, hogy zombikként visszatérjenek és kikérjék maguknak a kegyeletsértést.

Ennél sokkal döbbenetesebb tényekre lettek figyelmesek a közegészségügyi szakemberek. Nevezetesen arra, hogy a hullák, amelyeknek papírforma szerint ennyi idő alatt már régen el kellett volna bomlaniuk, érthetetlen módon mumifikálódtak. Legnagyobb meglepetésükre ugyanis megállapították, hogy a különös jelenségek oka nem a speciális talajösszetételben rejlik. A halottak a tartósítószerek miatt nem bomlottak el!

-Tartósítószerek? – hökken meg bizonyára az olvasó.- Honnan kerülnek ide a tartósítószerek?

A válasz végtelenül egyszerű. Úgy, hogy életünk folyamán szépen, lassan megesszük őket. És sajnos nem az életet, hanem a halálunkat tartósítjuk. Úgy, hogy nem sok hasznunk van belőle, sőt!

Angliai és Amerikai kutatások szerint a fogyasztói társadalmak polgárai évente 18 kilogrammnyi tartósítószert és mindenféle műanyagot esznek meg az elfogyasztott táplálékkal együtt. Ez a tekintélyes mennyiség azután képtelen teljes mértékben kiürülni. Szép lassan lerakódik, miközben mérgező hatásai különféle megbetegedéseket okoznak. Néhány héttel ezelőtt a BBC híradóban tényfeltáró riport számolt be arról, hogy a szigetországban minden harmadik kisgyerek valamilyen súlyos allergiában szenved. Az elmúlt évtizedekben az emelkedés meredek görbét mutat, az ilyen jellegű megbetegedések előfordulása megtöbbszöröződött. Az egyik legfontosabb kiváltó ok pedig a temérdek tartósítószer, amely lassan, de biztosan öl.

Aki már próbálkozott befőzéssel, az könnyen beláthatja, hogy tartósítószerekre szükség van az élelmiszeriparban is. Ám nem mindegy, hogy az illető szer „emberbarát-e” vagy sem. Kibírjuk-e rendszeres fogyasztását, vagy lassanként belebetegszünk.

Sajnálatos módon egyre újabb és újabb, nem megfelelően ellenőrzött tartósítószerek, ételszínezékek, ételfestékek jelennek meg a piacon. A fogyasztói társadalmakban domináló felfogás, amely szerint egy árunak, gyönyörűnek, kívánatosnak kell látszania, még azon áron is, hogy belső minősége nagymértékben károsodik mindinkább tért hódít. Aki már járt pl. Angliában, tudja, hogy milyen íze van az ottani csodálatosan szépre felpumpált gyümölcsöknek, zöldségeknek, és a természetestől már nagyon messzire járó különféle élelmiszereknek. Nem is szólva a rengeteg félkész ételről, ami a rohanó életforma bosszúja: gyors, ám nagyon káros az egészségre.

Tartósítószerek, színezékek, állagjavítók és a rejtélyes E-„akárhány száz” jelű  anyagok, amelyekről aztán nem tudja megállapítani a szegény halandó, hogy mit is takar a kód. Életet-e vagy halált?

Saját érdekünk, hogy kerüljük ezeket. A természetgyógyászok egyöntetű véleménye és tanácsa, hogy igyekezzünk természetes, friss, minél kevésbé feldolgozott, évszaknak megfelelő ételeket fogyasztani.

Természetesen nem szabad elfelednünk, hogy egyes élelmiszeripari lobbiknak üzleti érdekük, hogy minden eszközzel bebizonyítsák, mindez hazugság, kitaláció, vaklárma, és fennen hangoztatják termékeik ártalmatlanságát. Talán Önök is látták azt a tv műsort, ahol máris megindult az ellenkampány, az illetékes elvtársak igyekeznek bizonyítani, hogy mindez vaklárma, és csak szépen együk tovább a tápot, amit kimérnek nekünk

  Mi fogyasztók pedig hiába is tiltakozunk. Az évek során már igazán megszokhattuk volna, minket úgyis mindennel meg lehet etetni.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés