A villámcsapásról
2011.05.23. 18:38

Életveszélyes babonák a villámcsapásról: szinte semmit sem tudunk jól.
Családi tragédia lett szombaton a tóparti pihenésből, amikor a Velencei-tó felett átvonuló viharban halálos villámcsapás ért egy 63 éves asszonyt. Jobb, ha átismételjük, amit a villámokról tudni kell.
Az átlagemberek jól tudják, hogy a villám becsapódási pontja többnyire az adott térség legmagasabb kiszögellésén lesz, ugyanakkor rengeteg a tévhit és a babona.
A Népszabadság munkatársa korábbi tragikus balesetek alkalmával egy szakértőt, Berta István egyetemi tanárt, a budapesti Műegyetem villamos energetikai tanszékének (és egyben az intézmény nemzetközi hírű villámvédelmi iskolájának) professzorát kérdezte a villámcsapások természetéről.
Tény, hogy a villám kiemelkedő tereptárgyakat (jegenyefa csúcsát, templomtornyot, háztetőt) keres. Ez a kiemelkedő csúcs lehet akár egy mezőn álló ember is, ám az egyáltalán nem törvényszerű, hogy valakit csak akkor csaphat meg a villám, ha ő emelkedik ki a legjobban a környezetéből.
Gyakori vélekedés, hogy fa alá kell állni zivatar idején: ilyenkor ugyan várhatóan a fa lesz a villám "célpontja", de a fán végigfutó áram egy része a közelben álló ember testén is keresztülfolyhat.
Ugyanezért nem célszerű közvetlenül az erdőszélre, a legszélső fák törzse mellé állni.
A legbiztonságosabb megoldás, ha a lombkorona szélével egyvonalban, a törzstől legalább 3-5 méterre leülve vagy lekuporodva várjuk ki a vihar elvonulását (ha ennél sokkal távolabb megyünk a fától, akkor esetleg már mi leszünk az a bizonyos "legmagasabb pont" abban a kis térségben, ahová a villám becsap).
Elterjedt tévhit, hogy villámlós időben nem érdemes futni vagy kerékpározni, mert a mozgó embert könnyebben eléri a villám. Berta István erről azt mondta, hogy a mozgás önmagában nem kockázatnövelő tényező. Nem a mozgás a kockázatos, hanem az, hogy a sík terepen futó vagy kerékpározó embert, mint "legmagasabb pont" éri villámcsapás. A járó vagy futó embert esetleg a miatt is fenyegetheti a villámcsapás veszélye, hogy amikor a villámcsatorna eléri a földet, az áram egy része végigfolyik a föld felületén - ha ilyenkor a két lábfej között (a föld ellenállása miatt) elegendően nagy feszültségkülönbség alakul ki, az akár komoly áramütést is okozhat.
Az is ismert tény a szakértők körében, hogy a villámok nem ragaszkodnak minden körülmények között a legmagasabb pontokhoz, a toronyszerű épületeknek gyakran inkább a közepét találják el. Az osztankinói, több mint 500 méter magas tévétorony közepe táján van egy üvegfalú étterem, abba minden évben belecsap néhány villám, holott legalább 250 méterre van a környék legmagasabb pontjától.
A vízkedvelő növények, a nedves talaj miatt az is előfordulhat, hogy a fák helyett a vízparti aljnövényzetet "találja meg" a villám. Ennyit arról a közmondásról, hogy "csalánba nem üt a mennykő" - mondta a szakértő.
Csalánba márpedig nem üt a mennykő! Ugyanis a csalán a felette lévő felhő töltéséhez igazodva tudja változtatni a töltését, így elkerüli a villámcsapást!
"A Földet másodpercenként 98-100 villámcsapás éri, ám ezek térbeli és időbeli eloszlása korántsem egyenletes. Magyarországon évente és négyzetkilométerenként 2,5 villámcsapás az átlag, de ennél jóval több jut például a középhegységekre, a Viharsarokra és a Nyírség egyes területeire. A villámlás "főszezonja" egyébként Magyarországon május közepétől augusztusig tart, de teljesen villám biztos időszak nincs az év folyamán, feljegyeztek már például szilveszter éjszakai villámcsapást is" - számolt be a szakértő az adatokról.
|