Ez nem is olyan nehéz kérdés: célok nélkül élni értelmetlen lenne, ebben mindenki egyetért. Azonban sokkal kevesebben tűznek ki nagy célokat, mint ahányan egyetértenek ezzel. Miért? Mert célokat kitűzni nehéz.

Célokat kitűzni azért nehéz, mert köteleznek: ha kitűztem, akkor kéne is érte tennem valamit, ez pedig felelősséggel jár. Nem akarom azon kapni magamat, hogy még azokat a célokat sem tudom betartani, amiket magamnak kitűztem, inkább nem is tűzök ki semmit. Sokan tudják, hogy el kéne kezdeniük sportolni, de nem tűzik ki célként, hogy heti 3x tornászni fognak, mert akkor ha egy alkalom kimarad, olyan kellemetlen érzés, hogy nem tudták magukat tartani a vállalásukhoz. Ciki magam előtt, hogy nem tudom betartani, inkább ki sem tűzöm.

Célokat kitűzni azért nehéz, mert kényelmetlenek. Bizony: el kell térni a régi szokásoktól és új szokásokat felvenni, le kell mondani régi foglalatosságokról, hogy újakat próbáljunk ki, és ez bizony olykor olyanokra vesz rá minket, amit normálisan nem tennénk. Egyik ismerősöm például munka mellett akar diplomát szerezni és ennek érdekében éjszakánként tanul és másodállást vállal, hogy finanszírozni tudja a tanulmányait. Jómagam hajnali fél6-kor keltem fel minden reggel, hogy reggel 7-ig, amíg a gyerekek még aludtak, a vállalkozásomat építhessem. Hétvégén is. Akkor is, amikor a gyerekek betegek voltak. Akkor is, amikor éjjel valamelyikük nem aludt jól.

Célokat kitűzni azért is nehéz, mert annyi kifogásunk van ellenük: "Nekem ez nem sikerülhet", "Felénk nem szokás ilyesmit csinálni" Elfogadjuk, hogy beleragadtunk egy mocsárba, és még meg is magyarázzuk, miért nem lehet kijönni belőle, és tulajdonképpen nem is olyan rossz ez, másoknak még rosszabb...

Van viszont egy megoldás. Egy megoldás, amit a fiaim által rongyosra nézett Verdák című mesefilmből tanultam, és amiről tudom, hogy valóban ez az, amitől az egyik cél megvalósul, a másik nem: "Az autók régen nem csak letudni akarták az utakat, hanem élvezni az utazást..."

 Nem elég csak kitűzni a célokat (sokszor elérhetetlenül magasra), hanem úgy kell kitűzni, hogy az odavezető utat is élvezd. Jól hangzik, amit a filmekben látsz, hogy a főszereplő kitűz egy hatalmas célt, és azt sok szenvedés és kínlódás árán éri el, csak éppen ezen a módon az emberek 99%-a feladja a küzdelmet.

Mennyivel jobb (és hatékonyabb), ha az út egyben maga a cél is. Nem kell tisztán látni, hova haladsz, sokkal inkább azt, hogyan szeretnéd érezni magad közben.

Sok célomat elértem már az életben, és vannak olyanok is, amik egyelőre még a nagyon messzi vágyálom kategóriába tartoznak, de szeretnék eljutni odáig. Ezért: MINDEN NAP TESZEK VALAMI OLYAT, AMI ARRAFELÉ VISZ. Néha ez konkrét cselekedet (pl. megírok egy hírlevelet, mint amilyen ez is), máskor "csak" tervezem, mit kéne tenni, vagy pedig tanulom, mit kell tennem. Ez nem mindig kellemes, hiszen lemondásokkal jár. Kevesebb alvás, semmi tévé, semmi vasalás (ez nagy időrabló volt, viszont könnyű róla lemondani :)) Cserébe lett egy jól működő cégem, kedves ügyfeleim, akikkel szeretek együtt dolgozni, két könyvem, számtalan tanfolyamom, két fiam, akik nem csak reggel és este látják az anyukájukat, és még sorolhatnám... Ezek mind célok voltak egykoron, most az út részei.

Hogyan lehet elviselni a lemondásokat? Kis győzelmek, kis örömek révén. Ha minden nap kapsz valahonnan egy kicsi biztatást afelől, hogy jó úton jársz, ne add fel. Ez jöhet másoktól, vagy magadtól is. Lehet, hogy nem vagy biztos a céljaidban, lehet, hogy úgy érzed, nem jutsz egyről a kettőre, de ha minden nap egy kicsit legyőzöd magad, a kifogásokat, a kényelmességet, a következetlenséget, akkor fogod csak igazán jól érezni magad a célok felé vezető úton, mert legyőzni magad: a legnagyobb cél és a legjobb élmény.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés